"A földi élet - tekintve annak változékonyságát és rövidségét, nem egyéb, mint az érzékeink káprázata."
Copyright:  Kovács Éva Mária          




Ezt az éteri testet élettestnek vagy pránának is nevezik. Mivel az éterikus testmás tökéletes másolata a fizikai testünknek, ezért természetesen az agyunk is ott van benne (másolva). Ez az éterikus agy azonban nem olyan érzékeny minden hatásra nappal, amikor az ember állandóan a konkrét gondolataival van elfoglalva. Amikor viszont az ember álomba merül, és a fizikai agy minimálisra csökkenti tevékenységét, akkor az éterikus agy van érzékenyebb állapotban. Ha egy valódi tisztánlátással rendelkező ember ilyenkor megfigyeli az alvó embert, akkor azt látja, hogy gondolat-áramok vonulnak át az éterikus agyon, amelyek egyáltalán nem magától az alvó embertől jönnek. A gondolat anyag, mégpedig egy olyan finomanyag, amely létrehoz egy időlegesen élő egyedet, amelynek élettartama attól az energiától függ, amit maga a gondolat-impulzus adott neki. Ez alapján el kell fogadnunk azt a tényt, miszerint mi mások gondolatainak óceánjában élünk, és akár éberek vagyunk, akár alszunk, azok a gondolatok, amelyek földünk lakóitól származnak - de ne feledjük a szemünk által nem látott lényeket se - állandóan ott mutatkoznak agyunk éterikus része előtt. Amíg aktívan gondolkodunk, és így elfoglaljuk agyunkat, ez gyakorlatilag áthatolhatatlan az állandó külső gondolat-behatás számára. Abban az esetben, ahogy üresen hagyjuk agyunkat, azonnal átömlik rajta, az összefüggéstelen gondolatok kaotikus áradata. Az emberek nagy többsége, ha megfigyelné, mi az, amit saját gondolatának nevez, rájönne, hogy az bizony egyáltalán nem az ő saját gondolata, hanem egyszerűen más emberek szélnek eresztett gondolat-töredékei. Az álomban természetesen az éterikus agy még inkább ki van szolgáltatva ezeknek a vegyes gondolatáramoknak, mivel ilyenkor a lélek lazábban kapcsolódik hozzá. Csak érdekességként említem meg, hogy az éterikus agynak is megvan az a természete, ami a fizikai agynak. Ugyanis az éterikus agyat, ha elzárják a külső kósza gondolatformáktól, az mégsem marad tétlen, hanem lassan a régi emlékek tárházából kezd magának képeket előhívni.


Asztrális test
Elérkeztünk ahhoz a tudathordozó eszközhöz, amelyben a lélek az alvás idején működik, és a valódi tisztánlátók szerint ott lebeg az ágyban fekvő test felett.
Az asztrális testnek az a fő jellegzetessége, hogy ez egy olyan tudathordozó eszköz, amely hasonlít a fizikai testhez, amelyet ragyogó színű aura vesz körül, és amely a fizikai anyagnál sokkal finomabb típusú anyagból áll. Az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok fejeződnek ki benne, és hídként, vagy közvetítőként működik a fizikai agy és az elme között. (Az elme egy még magasabb tudathordozó eszközben, a mentális testben működik.) Nap, mint nap különálló érzelmeket élünk meg. Ha ezeket, az érzelmeket mindet összerakjuk, megkapjuk az érzelem testet. Asztrális, vagy érzelmi testünk elsősorban élő történelme mind annak, amit szeretünk, vagy nem szeretünk, a félelmeinknek, a reményeinknek, a vágyainknak stb. Ha csak az érzelmi testünkben lépnénk be egy szobába (most a fizikait, ami látható nem vesszük figyelembe), akkor barátaink azonnal felismernének, mert érzelmeink személyiségünk jelentős részét képezik.
Ez az a tudathordozó eszköz, amelyben a lélek az emberi test alvása során a legtöbb időt tölti. Bár a lélek ilyenkor a fizikai testet időlegesen elhagyja, de a figyelmét mégsem veszi le teljesen a testről, és mindig szoros összeköttetést tart fenn vele, következésképpen így normális körülmények között gyorsan visszahívható a testbe, bármilyen próbálkozás estén, például, ha kísérlet történik a test megszállására. Alvás közben az asztrális világban járva, az élmények sokasága éri lelkünket. Itt találkozhatunk, és eszmét is cserélhetünk azokkal a szeretteinkkel, akik már elhagyták a fizikai testüket (meghaltak), és akik éppen olyan éberek már az asztrális világban, mint a mi lelkünk az alvásunk során. Ez minden esetben a lelkek éberségétől és tudatosságától függ. Itt abban a szerencsében is részesülhet a lélek, hogy nála fejlettebb lényektől figyelmeztetést, és akár tanítást is kaphat, de ő is taníthat olyanokat, akik nála kevesebbet tudnak. Kapcsolatba kerülhet különféle nem emberi lényekkel - természet szellemekkel, mesterséges elementálokkal, sőt akár dévákkal/angyalokkal is. Továbbá kerülhet még mindenféle jó, vagy rossz befolyás alá, amelyek hol bátorítják, hol pedig elrémítik.


A lélek szimbólumokban gondolkodása
Amikor alvás közben a lélek elhagyja fizikai testét, hogy a testnek teljes pihenésben legyen része, akkor az alvás alatt a lélek egyszerűen az asztrális testét használja a fizikai helyett, és csak a fizikai test alszik, és nem maga a lélek.
A lélek, alvásunk alatt szimbólumokban gondolkodik. Vagyis az az eszme, amit itt a fizikai síkon csak sok szóval lehet kifejezni, az egyszerű szimbolikus képben tökéletesen megérthető a lélek számára. Ha egy ilyen szimbolikus kép bevésődik pihenésünk során az agyba, és a felébredés tudatállapotában visszaemlékszik rá az ember, ezt a szimbólumot az elme még lefordítja szavakra.
Az elme gyakran jól végzi ezt a "tolmács" feladatot, de néha csak az álomképre emlékszik, mert sajnos a szimbólum kulcsát odaát felejtette, ami aztán zavart okoz. Az ilyen természetű álmokban minden embernek megvan a saját szimbólumrendszere. Sokan szimbólumokban hozzák át álmaikat, és ébredésük után pedig a megfejtésen törik a fejüket. Nincsen olyan ember, aki ne álmodott volna még különböző szimbólumokkal, mint például állatok, tárgyak stb.
Gyakran hallottam már olyan esetekről, amikor valaki a saját halálát, és temetési szertartását is megálmodta. Ilyenkor hajlamos az ember halálosan megijedni, és mindjárt a legrosszabbra gondolni, álmát rém-álomnak tekinti, és rögtön az fordul meg az agyában, hogy ő, vagy valamelyik szerette meg fog halni.




















Szolgáltatások
Álmok
Álomfejtés
Álmok
Álmok
 
 
3.
1 2 3 4 5