2.
Az angyali hierarchia
Teremtő
Istenünk semmit és
senkit nem teremt "csak úgy" vagy unalomból. Minden egyes
teremtményével konkrét, meghatározott célja van, így természetesen az
angyali hierarchiával is. Legismertebb nevükön Angyaloknak, Déváknak nevezik azokat
a fénylényeket, akik (más
életáramlatokkal is)
együtt működnek a Logosszal, később pedig az emberekkel a fejlődés
általános elrendezésén.
Angyali
hierarchiának
nevezzük azt a szellemi rendet, amelyben a fejlődés különböző fokain
álló fejlett lényeket a Logosz a mostani emberiség előtti fejlődésből
hozott magával.
Az
angyalok teste annak a
birodalomnak az elemi esszenciájából van alkotva, amelyhez tartoznak -
jelenleg az éteri és asztrális birodalom ez - és a lény akarata szerint
változtathatja alakját. Testük szubsztanciája és formája az angyali
energiaáramlatokból származik. Az angyalok képesek arra, hogy asztrális
vagy éteri testüket annyira besűrűsítsék, hogy számunkra fizikai
testként legyen látható. Mivel a fizikai testben való megjelenésük
általában csak pillanatnyi és természetesen átmeneti állapot, ezért
mondjuk, hogy "a semmiből jött, és a semmibe ment", mert amilyen
hirtelen megjelenik, olyan hirtelen el is tűnik.
Ezek
az embernél fejlettebb
fénylények látják a gondolatformáinkat - a mondás szerint olvasnak a
gondolatainkban - így tudják, hogy ki és milyen alakban képzeli el őket
ezért, ha megmutatkoznak előttünk, akkor az általunk elképzelt formára,
színekre alakítják és sűrűsítik be testüket.
Az
angyalok egy másik
fejlődési rendbe, ennélfogva egy másik evolúcióba tartoznak, és mint
koruk emberei soha nem voltak bebörtönözve az ennyire sűrű és
kimerítően lassú tudathordozóba, mint a mi fizikai testünk. Ők a tudást
fizikai agy nélkül voltak képesek megszerezni. A legalsó
tudathordozójuk, vagyis a "fizikai testük" éteri anyagból álló test
volt (mint, ahogy most is az). A bölcsességet ajándékként kapták, nem
voltak rákényszerülve a feszült gondolkodásra a fizikai agy
segítségével. Az angyaloknál nem vált ketté a lelki erő, ezért a kettős
lelki erőt önös érdekek és korlátozás nélkül tudták kibocsátani. Az
erő, amely új teremtmény létrehozásának céljával áramlik ki - a
SZERETET. Az angyalok szeretetük teljes egészét önösség és vágyak
nélkül áramoltatták ki magukból, és erre válaszul áramlott beléjük a
Kozmikus Bölcsesség.
Ezek a lények vágyak nélkül
szeretnek.
Az angyalok és a dévák
küldetése
Az
angyal, ugyanúgy, mint az
ember - egy másik fejlődési szakaszban - nem egy forma, hanem egy
tudatállapot, ami nem más, mint a Teremtő akaratának egyenes
folytatása. Ezeknek a fényességeknek nincs saját akaratuk! Abban az
esetben, ha az angyalok szabad akaratukat nyilvánítanák ki, akkor az
emberi evolúció részeseivé válnának, vagyis társteremtőkké. Csak az
embereknek van szabad akaratuk, következésképpen, ha az angyalnak
akarata lenne, akkor már nem is angyal, hanem emberi lény válna belőle.
Elsődleges
feladatuk az, hogy
az emberek fizikai fejlődésével foglalkozzanak. Az angyalok és a Forma
Urai magukra vállalták a sűrű test építését, de természetesen nincsenek
egyedül ebben a munkában. Az angyalok hozzák létre az emberi, állati,
növényi és ásványi megnyilvánult testeket, de a bolygóét is mindegyik
síkon.
A
feladatuk arra (is)
irányul, hogy a monádokat (Isteni szikra - Szellem) hozzásegítsék
ahhoz, hogy azok véghezvigyék fejlődésüket az alsó síkokon.
Szigorúan
véve a déva
kifejezés nem elég tág ahhoz, hogy magába foglalja az összes
segéderőket, akik a monáddal és annak az alsó síkokon való
vándorlásával kapcsolatban munkájuk elvégzésére vannak hivatva. Ezt a
munkát a lények hét rendje látja el, akiket együttesen Teremtő
Hierarchiának nevezünk, és akiknek egyike elég különösen, maguk a
monádok. A hetedik Teremtő Hierarchiába tartoznak a déva seregek és a
természet szellemek, akik az ember testének tényleges felépítésével
foglalkoznak.
A
déva evolúcióhoz tartoznak
az angyalok, a mikroszkopikusan parányi teremtmények, az óriások, a
tündérek és azok is, akik már réges-régen túljutottak a fejlődés emberi
stádiumán. A dévák fő célja, a megkülönböztetés képessége, és a
rezgésekre való reagálás. Tulajdonképpen az emberek hozzák létre azt a
vibrációt, amelyre a dévák reagálnak.
A
látható nap sugarait - ami
a Központi Szellemi Napnak vagyis, a Logosznak csak a kisugárzása - a
dévák határozott céllal az ő megszokott lakóhelyükön, a magasabb
régiókban saját létük korlátozása árán tartják fenn. Tudják, hogy a
fény meleg és éltető ereje mind a nap sugarain keresztül jut el
hozzánk. Áldozatvállalásuk célja az, hogy a fizikai síkra lehozzanak
olyan erőket, amelyek máskülönben rejtve maradnának. Itt az
áldozatvállalást ne társítsuk azzal az általános tévhittel, amely
szerint az áldozat szükségképpen szenvedést jelent. Az áldozat igazi
lényege az élet önkéntes és boldog kiárasztása, hogy más is részesüljön
belőle. Szenvedéssel csak akkor jár, ha az áldozatot hozó természetében
diszharmónia van, és aki a birtoklásban, valamint a megszerzett javak
megtartásában talál megelégedést. Ez a diszharmónia adja a szenvedés
lényegét, ami sem a Logoszban sem az angyali hierarchiában nem
létezik. Tehát összefoglalva ezek a nagyszerű dévák számunkra
olyanok, mint az isteni erő és hatalom csatornái, reflektorai és
átalakítói, akik áldozatukkal kozmikus szinteken szolgálják
Naprendszerünket. Az angyaloknak ebből a tevékenységéből kiindulva
mondják az ezoterikus gondolkodású emberek, hogy ezek a fénylények az
Isten és az emberiség közötti közvetítők.