Angyalk, dévák - Logoszvilág.hu

Az angyali hierarchia

Teremtõ Istenünk semmit és senkit nem teremt "csak úgy" vagy unalomból. Minden egyes teremtményével konkrét, meghatározott célja van, így természetesen az angyali hierarchiával is. Legismertebb nevükön Angyaloknak, Déváknak nevezik azokat a fénylényeket, akik (más életáramlatokkal is) együtt mûködnek a Logosszal, késõbb pedig az emberekkel a fejlõdés általános elrendezésén.

Angyali hierarchiának nevezzük azt a szellemi rendet, amelyben a fejlõdés különbözõ fokain álló fejlett lényeket a Logosz a mostani emberiség elõtti fejlõdésbõl hozott magával.

Az angyalok teste annak a birodalomnak az elemi esszenciájából van alkotva, amelyhez tartoznak - jelenleg az éteri és asztrális birodalom ez - és a lény akarata szerint változtathatja alakját. Testük szubsztanciája és formája az angyali energiaáramlatokból származik. Az angyalok képesek arra, hogy asztrális vagy éteri testüket annyira besûrûsítsék, hogy számunkra fizikai testként legyen látható. Mivel a fizikai testben való megjelenésük általában csak pillanatnyi és természetesen átmeneti állapot, ezért mondjuk, hogy "a semmibõl jött, és a semmibe ment", mert amilyen hirtelen megjelenik, olyan hirtelen el is tûnik.

Ezek az embernél fejlettebb fénylények látják a gondolatformáinkat - a mondás szerint olvasnak a gondolatainkban - így tudják, hogy ki és milyen alakban képzeli el õket ezért, ha megmutatkoznak elõttünk, akkor az általunk elképzelt formára, színekre alakítják és sûrûsítik be testüket.

Az angyalok egy másik fejlõdési rendbe, ennélfogva egy másik evolúcióba tartoznak, és mint koruk emberei soha nem voltak bebörtönözve az ennyire sûrû és kimerítõen lassú tudathordozóba, mint a mi fizikai testünk. Õk a tudást fizikai agy nélkül voltak képesek megszerezni. A legalsó tudathordozójuk, vagyis a "fizikai testük" éteri anyagból álló test volt (mint, ahogy most is az). A bölcsességet ajándékként kapták, nem voltak rákényszerülve a feszült gondolkodásra a fizikai agy segítségével. Az angyaloknál nem vált ketté a lelki erõ, ezért a kettõs lelki erõt önös érdekek és korlátozás nélkül tudták kibocsátani. Az erõ, amely új teremtmény létrehozásának céljával áramlik ki - a SZERETET. Az angyalok szeretetük teljes egészét önösség és vágyak nélkül áramoltatták ki magukból, és erre válaszul áramlott beléjük a Kozmikus Bölcsesség.

Ezek a lények vágyak nélkül szeretnek.

Az angyalok és a dévák küldetése

Az angyal, ugyanúgy, mint az ember - egy másik fejlõdési szakaszban - nem egy forma, hanem egy tudatállapot, ami nem más, mint a Teremtõ akaratának egyenes folytatása. Ezeknek a fényességeknek nincs saját akaratuk! Abban az esetben, ha az angyalok szabad akaratukat nyilvánítanák ki, akkor az emberi evolúció részeseivé válnának, vagyis társteremtõkké. Csak az embereknek van szabad akaratuk, következésképpen, ha az angyalnak akarata lenne, akkor már nem is angyal, hanem emberi lény válna belõle.

Elsõdleges feladatuk az, hogy az emberek fizikai fejlõdésével foglalkozzanak. Az angyalok és a Forma Urai magukra vállalták a sûrû test építését, de természetesen nincsenek egyedül ebben a munkában. Az angyalok hozzák létre az emberi, állati, növényi és ásványi megnyilvánult testeket, de a bolygóét is mindegyik síkon.

A feladatuk arra (is) irányul, hogy a monádokat (Isteni szikra - Szellem) hozzásegítsék ahhoz, hogy azok véghezvigyék fejlõdésüket az alsó síkokon.

Szigorúan véve a déva kifejezés nem elég tág ahhoz, hogy magába foglalja az összes segéderõket, akik a monáddal és annak az alsó síkokon való vándorlásával kapcsolatban munkájuk elvégzésére vannak hivatva. Ezt a munkát a lények hét rendje látja el, akiket együttesen Teremtõ Hierarchiának nevezünk, és akiknek egyike elég különösen, maguk a monádok. A hetedik Teremtõ Hierarchiába tartoznak a déva seregek és a természet szellemek, akik az ember testének tényleges felépítésével foglalkoznak.

A déva evolúcióhoz tartoznak az angyalok, a mikroszkopikusan parányi teremtmények, az óriások, a tündérek és azok is, akik már réges-régen túljutottak a fejlõdés emberi stádiumán. A dévák fõ célja, a megkülönböztetés képessége, és a rezgésekre való reagálás. Tulajdonképpen az emberek hozzák létre azt a vibrációt, amelyre a dévák reagálnak.

A látható nap sugarait - ami a Központi Szellemi Napnak vagyis, a Logosznak csak a kisugárzása - a dévák határozott céllal az õ megszokott lakóhelyükön, a magasabb régiókban saját létük korlátozása árán tartják fenn. Tudják, hogy a fény meleg és éltetõ ereje mind a nap sugarain keresztül jut el hozzánk. Áldozatvállalásuk célja az, hogy a fizikai síkra lehozzanak olyan erõket, amelyek máskülönben rejtve maradnának. Itt az áldozatvállalást ne társítsuk azzal az általános tévhittel, amely szerint az áldozat szükségképpen szenvedést jelent. Az áldozat igazi lényege az élet önkéntes és boldog kiárasztása, hogy más is részesüljön belõle. Szenvedéssel csak akkor jár, ha az áldozatot hozó természetében diszharmónia van, és aki a birtoklásban, valamint a megszerzett javak megtartásában talál megelégedést. Ez a diszharmónia adja a szenvedés lényegét, ami sem a Logoszban sem az angyali hierarchiában nem létezik. Tehát összefoglalva ezek a nagyszerû dévák számunkra olyanok, mint az isteni erõ és hatalom csatornái, reflektorai és átalakítói, akik áldozatukkal kozmikus szinteken szolgálják Naprendszerünket. Az angyaloknak ebbõl a tevékenységébõl kiindulva mondják az ezoterikus gondolkodású emberek, hogy ezek a fénylények az Isten és az emberiség közötti közvetítõk.