Emberré válás szabályai

AZ EMBERRÉ VÁLÁS SZABÁLYAI

1. Kapsz egy testet!
Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd.
2. Tanulsz!
Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.
3. Nincs balsiker, csak tanulság!
A fejlődés próba-szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A „sikertelen” kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az „eredményesek”.
4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle.
Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.
5. A tanulásnak soha nincs vége.
Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.
6. Semmivel sem jobb „ott”, mint „itt”.
Mire eljutsz „oda”, az „amott” még vonzóbbnak tetszik.
7. Mások pusztán éned tükörképei.
Semmit sem szerethetsz, vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel.
Rendelkezésedre áll minden eszköz és forrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.
9. A válaszokat magadban találod.
Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni, és bízni.
10. Mindezt úgyis elfelejted. (?!)

Buddha Úr mondta…

„Nem kell hinnünk a kimondottban csak azért, mert úgy volt kimondva;
Nem kell hinnünk a tradíciókban, csak azért, mert az ősi időkből így adták át nekünk;
Sem a hallomásnak;
Sem a bölcsek írásának, csak abból az okból, hogy azokat a bölcsek írták;
Sem a fantáziálásunknak, amelyekről azt feltételezzük, hogy a Déváktól ered
(vagyis szellemi megnyilatkozásnak tartjuk);
Sem a következtetéseknek, amelyek a mi véletlenszerű feltételezésünkből születnek;
Sem annak, amelyek az analógiákból szükségszerűen következhetnek;
Sem annak, ami a tanítók elismertségéből meríti alapját.
De hinnünk kell abban az írásban, doktrínában vagy állításban, amelyet a mi értelmünk, tudatunk alátámaszt.
Ezért, - mondja Ő befejezésként, - én nem azt tanítom, hogy egyszerűen abba higgyetek, amit hallotok, hanem abban, amit tudatotok megerősít, hogy annak megfelelően cselekedjetek és még azon túl is.”

(Titkos Tanítás, 3. kötet, 401.oldal)

< < < Vissza

Tovább > > >