„A bölcsesség szeretet nélkül
ravaszsággá válhat, amely az
egoista célok elérésére irányított.”
2.
AZ EMBERRÉ VÁLÁS
SZABÁLYAI
Akár tetszik, akár
nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd.
2. Tanulsz!
Teljes óraszámban
látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik
arra, hogy
valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán
lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.
3. Nincs balsiker,
csak tanulság!
A fejlődés
próba-szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A „sikertelen” kísérletek
éppúgy a
folyamat részét képezik, mint az „eredményesek”.
4. A lecke addig
ismétlődik, míg nem tanulsz
belőle.
Ugyanaz a lecke a
legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot.
Miután
felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.
5. A tanulásnak
soha nincs vége.
Minden életszakasznak
megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.
6. Semmivel sem jobb
„ott”, mint „itt”.
Mire eljutsz „oda”,
az „amott” még vonzóbbnak tetszik.
7. Mások pusztán
éned tükörképei.
Semmit sem
szerethetsz, vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné
vissza, amit
magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
8. Rajtad áll,
hogy
mihez kezdesz az életeddel.
Rendelkezésedre áll
minden eszköz és forrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a
választás
joga.
9. A válaszokat
magadban találod.
Az élet kérdéseire
magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni,
és bízni.
10. Mindezt úgyis
elfelejted. (?!)
Buddha Úr mondta…
Nem kell hinnünk a tradíciókban, csak azért, mert az ősi
időkből így adták át nekünk;
Sem a hallomásnak;
Sem a bölcsek írásának, csak abból az okból, hogy azokat a
bölcsek írták;
Sem a fantáziálásunknak, amelyekről azt feltételezzük,
hogy a Déváktól ered
(vagyis szellemi megnyilatkozásnak tartjuk);
Sem a következtetéseknek, amelyek a mi véletlenszerű
feltételezésünkből születnek;
Sem annak, amelyek az analógiákból szükségszerűen
következhetnek;
Sem annak, ami a tanítók elismertségéből meríti alapját.
De
hinnünk kell abban az írásban, doktrínában vagy állításban, amelyet a
mi
értelmünk, tudatunk alátámaszt.
Ezért, - mondja Ő befejezésként, - én nem azt tanítom,
hogy egyszerűen abba higgyetek, amit hallotok, hanem abban, amit
tudatotok
megerősít, hogy annak megfelelően cselekedjetek és még azon túl is.”
(Titkos Tanítás, 3. kötet, 401.oldal)