Copyright:  Kovács Éva Mária          




2.

Induljunk ki most is abból a tényből, hogy az ember a szellem - lélek - test egysége. Az a test, amiben jelenleg élünk, csak a lélek és a szellem ruhája. Ahhoz, hogy a Teremtő a szellem és a lélek által meg tudjon nyilvánulni, valamint tapasztalatokra tudjon szert tenni itt a sűrű fizikai világban, szüksége van egy sűrű fizikai testre. Szellemi lények vagyunk, de anyagi világban élünk, és ez egy olyan világ, amelyet csak részlegesen ismerünk, és az erről a világról szerzett valamennyi információnk érzékek útján érkezik el hozzánk.
Visszatérve a lélek által "felvett ruházatra" - a halál alkalmával a lélek ettől a ruházattól megszabadul, és ez nem azt jelenti, hogy ezzel az ember is megszűnt létezni, csak azt, hogy eddigi ruhájára már nincsen szüksége, mert ezt az inkarnációját befejezte. Következésképpen magát a szerettünket nem veszítettük el, csak ruhájának a látását, amelyben megszoktuk, hogy látjuk őt. Az elhasznált, viseltes ruhának vége, az embernek, aki viselte azonban nem. Biztosan tudom, hogy amikor szeretetről beszélünk, akkor az ember az, akit szeretünk, és nem a ruházata.
Ha fizikai testünket jelképesen egy kabáttal, vagy köpennyel ábrázolnánk, akkor a szellemi testre, mint alsóneműre, a lélekre, mint felső ruházatra, és a sűrű fizikai testre, mint kabátra gondolhatnánk. Nemcsak a halálnak nevezett módon vetjük le ezt a sűrű ruházatot, hanem minden éjjel, amikor alszunk. Az álom úgyis leírható, mint egyfajta halál, azzal a különbséggel, hogy nem húzódunk vissza annyira a sűrű ruházatból (kabátból) és, hogy képesek vagyunk újra felvenni azt ébredéskor.
Sokféle elmélet terjedt már el a halál utáni életről, legtöbbjük a szentírások félreértésén alapszik. A mostani ember hite, de legfőképpen a megalapozott tudása nagyon homályos, és ingatag.
Beszélnek nekünk távoli mennyországokról, pokolról, ítéletnapról a jövőben, de csak kevés információt kapunk arról, hogy mi történik az itt és mostban. Azok, akik a halállal kapcsolatosan tanítanak, sokszor még csak látszatát sem keltik annak, hogy bármilyen személyes tapasztalatuk, vagy megalapozott tudásuk lenne a halál utáni körülményekről.
A legfontosabb tényező, amit a halálról tudni kell, az az, hogy a halál nem az élet vége, ahogyan ezt tudatlanul feltételezik, hanem csak egy lépés az élet egyik állapotából a másikba. Így halál csupán átköltözés egyik állapotból, vagy helyzetből a másikba. Azt lehet mondani, hogy az ember, aki meghalt, láthatatlanná válik számunkra, tehát akit mi halottnak nevezünk, az nem hagyott el végleg bennünket. Ha a kabát hasonlatnál maradunk, akkor nem igényel nagy gondolkodást annak a ténynek felismerése, hogyha levetjük a kabátunkat az előszobában, nem tűnünk el hirtelen valami távoli hegy csúcsra, hanem éppen ott állunk, ahol előzőleg voltunk, mégha más is a külső megjelenésünk. Pontosan ugyanez a helyzet, ha egy ember leveti fizikai testét, ugyanaz marad, mint annak előtte. Igaz, hogy többé már nem látjuk őt, de ennek oka nem az, hogy eltávozott, hanem hogy a test, amelyet most visel, fizikai szemünkkel nem látható. Az ember, akire eltávozottként gondolunk, valójában még velünk van. Amikor egymás mellett állunk, mi a fizikai testben, ő a szellemi tudathordozójában, nem vagyunk tudatában jelenlétének, mert nem látjuk őt.
Meg kell szabadulnunk az elvakult eszmék tévedéseitől! A halott nem ugrik át hirtelen egy lehetetlen mennyországba, és nem zuhan egy még lehetetlenebb pokolba. Valójában nem létezik pokol a szó régi, ártó értelmében, és nincsen pokol semmilyen értelemben véve sem, kivéve azt, amit az ember teremt magának. A pszichikai világot egyedül a bennünk lévő személyes, vagyis a jó vagy a rossz alakítja ki. Nincsen mennyországnak és pokolnak nevezett hely, de léteznek pszichológiai állapotok, amelyek így írhatók le. Örök pokol nem létezik! Ez a rettenetes gondolat akkor társult a kereszténységhez, amikor elveszett a hit abban, hogy a lélek körforgásszerűen visszatér a földre. Ezért az ember egy logikátlan következtetéssel állt elő: örökkévaló okozatot állapított meg, múlandó és végleges okok alapján. Minden pokol-fogalom pszichológiai, és az ember földi élete során találja ki, azonban egyik sem örökkévaló.
A mennyország és a pokol nem egy helyszín, hanem tudatállapot.
Nem kell ahhoz meghalni az embernek, hogy megtapasztalja akár a mennyországot, akár a poklot. Ez a tudatállapot megtapasztalható a földi testben is az ember tudatának függvényében. A gonosz, önző ember a pokolban van, az önzetlen, jó szándékú ember a mennyben…
A szavak jelentésének elemzése nyomravezethet bennünket! A mennyország határtalan kiterjesztést, a pokol pedig elzárást, elszigetelést, börtönbe zárást jelent. Ha valaki meghal, jelleme nem megy át hirtelen nagy változásokon. Egyenlőre még ugyanaz az ember, ugyanazokkal a vágyakkal és gondolatokkal. Az erős önzés, vagy rosszindulat vastag felhőt sző az ember köré, ami egy időre elszigeteli őt. Azonban a jóravaló, rendes embereket a halál után nem ilyen végzet vár, hanem a megkönnyebbülés és a béke.
A legrosszabb személyekben is van valami szép, és az a szépség végül elvezeti őket egy átmeneti tisztítótűzön át, a boldogsághoz, és a békéhez. A halál utáni út mindig igazabb és magasabb rendű Énünk felé vezet, amelynek "lakhelye" a mennyországban van. Az az ember, aki szeretettel és megértéssel nyílik meg minden élet iránt, boldog mennyországban él már akkor is, mialatt még itt a földön tartózkodik fizikai testében megnyilvánulva. Mindazt, ami szép, jó, és igaz a halál után visszavisszük magunkkal örök valónk számára, és annak a tisztább világnak a fényében élettapasztalataink elnyerik igazi értelmüket. Mivel mostmár láthatjuk, hogy a fizikai test halála után nem kerülhetünk olyan helyre, ahol nagy büntetéseknek és kínzásoknak leszünk kitéve, ennek tudatában már értelmetlenné és okafogyottá válik a haláltól való félelem. Sose féljünk a haláltól!
A halál az élet kapuja, mert az élet örök, és csak a fizikai világban való megnyilvánulás szakaszos. Mindannyiunknak meg kell halnunk, mert ez a Teremtő szerető akarata, aki enyhülést ad fájdalmunkra, és pihenést élményeink feldolgozására.
















"A Mennyei Atyának nincsenek kiválasztottjai, mindengyermekéhez egyaránt igazságos, és irgalmas."

Szolgáltatások
Halál, gyász
Naplogosz
Hold




avagy
Uram, adj vigaszt az ittmaradónak!

 
 
1 2 3 4 5 6 7