6.

Vajon mi történik a gyermekkel az "idegen" új szellemi világban?
Ők talán a legboldogabbak mind közül, akik ide belépnek, és ők érzik talán otthon magunkat legteljesebben és leghamarabb. Ne felejtsük el, hogy nem veszítik el szüleiket, testvéreiket, és játszópajtásaikat, akiket szeretnek. Egyszerűen csak a nappal helyett az általunk éjszakának nevezett időszak alatt játszanak velük, nem éreznek veszteséget vagy elkülönülést.
A gyermeksereg a halottak között állandóan el van halmozva örömmel, gyakran kitörően boldog. Azok a gyerekek, akiknek a gondolatai természetszerűen fordulnak a vallásos dolgok felé, szintén megtalálják amire vágyakoznak. Az angyalok és a szentek léteznek, nemcsak a képzelet szülöttei!
Akik hisznek bennük, biztosan közel kerülnek hozzájuk. A gyerekek szeretnek hasznosak lenni, szeretnek segíteni és vigasztalni. Tág terük van a segítségnyújtásra, és a vigasztalásra.  Láthatjuk, hogy a gyermekek haláluk után egy úgynevezett kiváltságos helyre kerülnek, és nem kell értük aggódnunk. Az itt maradt szülők azok, aki gyámolításra szorulnak. Egy gyermeki halálesemény tragédia, és mint a világon mindennek, úgy ennek a tragédiának is oka van. Minden tragédia rámutat beteljesítésük egy másik aspektusára is. Céljuk megköveteli, hogy végig csináljuk őket. Ha valami szerencsétlenség ér, vagy személyes bánat, vagy betegség, az a kívánságunk, hogy visszakerüljünk abba az állapotba, amelyben előtte voltunk. Az élet azonban éppen azt kívánja tőlünk, hogy átmenjünk ezen a tapasztaláson, és elérjük azt a tudatállapotot, amelyben akkor leszünk, ha a megtapasztalás befejeződött. A lélek a megpróbáltatásokon, fájdalmakon, és a konfliktusokon keresztül tapasztal, melyeket elsősorban a személyiségünk idéz elő. A bánat, fájdalom és megpróbáltatás megtapasztalásakor nincs átmenet az egyik világból a másikba, csak ugyanaz a világ van más oldalról szemlélve. Az átmenet a nézőpontban rejlik.
A 14 év alatti fizikai testét elhagyó gyermek különösen elragadó életet él halála után, mert egyből az Első Mennyország felső rétegeibe emelkedik. Fizikai létezése cselekedeteiért nem felelős, úgy a "tisztítótűzön" sem megy keresztül.  Mivel az érzelem, kívánság test még nem született meg, ami nincs, az el sem pusztulhat - ezért a gyermek kívánság teste, és elméje megőrződik az új megszületéséig. Az ilyen gyermekek ezért emlékeznek előző inkarnációjukra.
Eddig a nagyobb gyerekekről volt szó, de mi történik azokkal a csecsemőkkel, akik éppen hogy megszületnek erre a világra, és hamarjában távoznak is?
Azon felül, hogy a szülőknek, de legfőképpen az anyának szól ez az esemény komoly nevelési célzat okán, ezeket a babákat sem kell félteni, mert sok halott anyuka várja, és fogadja őket - szeretetben pedig nem szenvednek hiányt. Ezek a gyerekek azonban csak rövid ideig pihennek a szellemi világban, visszatérnek ismét a Földre, nagyon gyakran ugyanazokhoz a szülőkhöz, akik előzőleg veszteségként élték meg a csecsemő gyermekük halálát. Ha az anya 2-3 éven belül ismét várandós lesz, az új baba teste, hordozója lehet a meghalt gyermek lelkének.
Egy gyermekét eltemető szülőnek ez a témakör mindig nyitott kérdés marad, valamint az okok felderítése, magyarázata, és megértése is egy életre szóló kutató, és szellemi munkát igényel, és természetesen az is elengedhetetlen, hogy személyiségük által nyitottak legyenek az információk befogadására. Az anya szívében mindig ott van a nagybetűs kérdés "MIÉRT?"
Egy ilyen tragédia bensőséges mondanivalóját azonban nem lehet pusztán csak értelmi vizsgálattal és elemzéssel fölfedezni. Életünkre nagy hatással van a karma is, és valamiképp azt kapjuk, amit adunk, és nemcsak cselekedetekben, hanem a visszahatás minőségében is. Amit a világnak adunk, az nem mindig csak a maga síkján hat vissza.
Az emberi fajnak az evolúció során az a célja, hogy Isten-Emberré (Felemelkedett Mesterré) váljon, de senki nem lehet olyanná, amilyen a Tanító, ha át nem ment a legmélyebb tragédián. A tragédiának pedig az a célja, hogy mindnyájan a magunk útján olyanná lehessünk, mint Ő.

Öngyilkosság
Vannak emberek, akik úgy hiszik, hogy problémáik megoldására egyetlen lehetőség a halál, és ezért  önkezükkel vetnek véget az életüknek. Nagy hiba, és mélységes tévedés!
Ideiglenesen megold bizonyos problémákat ez vitathatatlan, de újakat vált ki a meglévő mellett - mivel végső fokon minden kötelezettséget teljesíteni kell, minden adósságot meg kell fizetni, minden fájdalmat át kell élni. Mivel a problémáinkért csak mi vagyunk a felelősek, ezért okosabb dolog ezeket megoldani, és nem megfutamodni előlük. Bölcsebb dolog elfogadni és elviselni a nehézségeket, nem számít, hogy mennyire fájdalmas, mint fenntartani és erősíteni azokat kikerülésük megkísérlésével, és az öngyilkosság további bonyolításával, amiből eredő karmikus visszahatás kedvezőtlenül befolyásolja a soron következő inkarnációkat. Ez azt jelenti, hogy aki ebben az életében öngyilkosság által hal meg, a következő inkarnációjában meg kell oldania azokat a problémákat, amelyek elől most elmenekült, és még ott lesz neki az éppen aktuális életfeladata is, amely szintén teljesítésre vár.
Ha pedig figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a természetes halállal eltávozó ember milyen fázisokon megy keresztül - tisztítótűz, asztrál sík, "mennyországok" - akkor nyilvánvaló, hogy egy öngyilkos teljesen mást érzékel a halála után, mint amit várt.
Az életet Isten adta, és csak Ő veheti vissza! A szabad akarat okán eldobhatja az életét az ember, de számoljon később a következményekkel is! Tehát érdemes ezt a kérdést alaposan megfontolni, mielőtt bármilyen meggondolatlan dolgot tesz a személy(iség).
































"A pusztulás és a szerencsétlenség romjai között, rejtett kincsek bújnak meg. Amikor a romokba nézel, nézz alaposan!"


Szolgáltatások
Halál, gyász
Naplogosz
Hold




avagy
Uram, adj vigaszt az ittmaradónak!

 
 
Copyright:  Kovács Éva Mária          
1 2 3 4 5 6 7