Amikor az
elkülönült akarat elfordul saját céljaitól, és az isteni cél szolgálatába állítja
magát, akkor az Istenség ereje fog beáramlani az emberbe.
A természetben
mindenütt isteni erők működnek, és az ember minden cselekedetét ezen
keresztül
hajtja végre. Tehát a legokosabb, ha ezekbe az isteni erőkbe
bekapcsolódva éljük az életünket, melyben segítségünkre lehetnek az
imáink.
A lelki problémák
feloldásáért elhangzó ima legmagasabb formája
szinte észrevétlenül beleolvad
azokba az imákba, amelyekből hiányzik a kérés, és csak az isteni
tökéletesség szeretetéből, vagy szemléletéből állnak, és amelynek a
lényege az
Istennel való együttműködés. Itt az ima teljesen elveszti kérő
jellegét, és
meditációban, vagy Isten iránti mély hódolatban fejeződik ki. Az ilyen
imádság
felszabadítja a szellemet, és így az Isten és az ember közötti
egyesülés
eszközévé válik. A gondolatokra nézve az a törvény érvényes, hogy az
ember azzá
válik, amire gondol. Ha tehát az isteni tökéletességen meditál,
fokozatosan
megteremti önmagában azt, amire elméje irányul. A magasabb rendűt
tükröző elme
nem köti meg többé a szellemet, az egyesülésben feloldódik az ima, és
így a
különváltság megszűnik.
Az ima fokozatosan
és csendben felfelé vonja lelkünk útjait, megszabadít mindentől, ami az isteni
természettel ellenkezik, és az isteni tökéletességeivel ruház fel bennünket.
Mindent felold és megtisztít a lélekben, ami ellentmondás és kényszer, valamint
kifejezi a jó reménységet és hitet, az isteni világosság befogadására. Az
összefüggések tanulmányozásából, és a belső élet gyakorlatából,
elkerülhetetlenül bekövetkezik az eredmény. Az ember látóköre tágul, amint az
emberi életnek szélesebb távlatai bontakoznak ki előtte, és felismeri, hogy
tudásával együtt képességei is növekedtek. Megérti és irányítja a körülötte lévő
erőket. Felismerni igyekszik az isteni célokat, hogy azokkal összhangban
cselekedjék. Ezen a fokon az ember imája már meditáció és hódolat. Nincs mit
kérnie, sem ebben, sem a másik világban. Az állandó derültségben él, Isten
szolgálatára törekedve. Ez a "Fiúság" állapota. Az az állapot,
amikor a Fiú akarata eggyé válik az Atya akaratával.
Az imát
nevezhetjük fénynek, jeleknek, amelyeket a Világosság Urai észrevesznek, amikor
keresik azokat, akik a velük való együttműködésre méltóak. Számukra az imádság
sajátos segélykérő jel. Amikor olyan hívásokat, imákat és parancsolatokat
mondunk, amelyek az emberiség, a Földbolygó közös javát célozzák, akkor a fény,
és a világosság csatornáivá válunk és megtisztulunk azzal együtt, akit
segítünk.
Idézze meg a
Világosság Urait, a Felemelkedett Mestereket, a közvetítő angyali légióit,
minden szentet - a jóság erőit konkrét és tiszta kérésekkel azok érdekében,
akiket szeret, és a mi drága Földbolygónk érdekében is, amelynek nagy
szüksége van erre.
"A HÍVÁS
KIKÉNYSZERÍTI A VÁLASZT" - ez a törvény!
A mindennapos
rendszeres hívásra, amely erős hittel telve és tiszta szívből jön, megkapja a
választ és segítséget. Az imádság a szellemi fejlődésnek egyik legfontosabb
feltétele.
A következő
oldalakon lévő imákkal kívánok mindenkinek áldást, békességet és fényes
világosságot az ösvényen!