"Az Ember se nem Test, se nem Lélek, Ő a Szellem és Isten Élő Jelenléte!"

Copyright:  Kovács Éva Mária          
Teremtő Isten
Spiritualitás
Szolgáltatások
Spirituálisan törekvő ember



Ezoterikus körökben gyakran hallható a "spirituális" kifejezés.
A spiritualizmus a szellemi világot és annak működését és hatásait elfogadó, valamint a szellem elsőbbségét hirdető idealista világkép. Ez magában foglalja azokat a misztikus elképzeléseket is, melyek élők és holtak szellemeinek lehetséges kapcsolatáról szólnak.
A spiritualitás alapvetően egy szemléleti forma, világnézet, melynek felfogása szerint világunk sokkal több, mint amit a szemünkkel látunk és fülünkkel hallunk. A spirituálisan gondolkodó ember azt vallja, hogy a világnak van egy láthatatlan szellemi, a létnek érzékszervekkel nehezen tapasztalható része, amely az emberi szem számára láthatatlan, ám mégis ugyanolyan hatással van életünkre, mint a látható része. Ez az általunk láthatatlannak vélt erő nyilvánul meg minden embernek, amikor életét kész tágabb keretek között értelmezni, és saját létezéséről az isteni akarat fogalmán keresztül gondolkodni.
Nem az a spirituálisan haladott ember, aki különböző vallási csoportokba és gyülekezetekbe jár agymosásra, és minden gondolkodás nélkül elfogadja e felekezetek vezetőinek sokszor népbutító eszméit, hanem az, aki a saját szellemiségén (Istenségén) keresztül, gondolkodva közelíti meg Teremtőjének világát, majd világosságát.
Folyamatosan keressük az igazságot erősek és gyengék, gazdagok és szegények ellentétes érdekei között. Tanítani, gyógyítani, ítélkezni, termelni, kereskedelmi ügyletekkel foglalkozni ne csak azért akarjunk, hogy hivatásunk teljesítése által haszonra, nyereségre vagy hatalomra tegyünk szert, hanem azért, hogy a világ nagy feladata méltóképpen elvégeztessék. Ahhoz, hogy ezt a feladatot el tudjuk végezni, tudatában kell lennünk annak a ténynek, hogy a sajátunknál nagyobb akaratnak vagyunk a "szolgái", nem pedig a személyiségünk hasznára vagy előnyére.
A spirituális életben minden az ISTENI ÉN iránt való kötelességből, és nem pedig az alacsonyabb személyes én szeretetéből történik.
Nem a munka mifélesége a lényeges, hanem az, hogy miképp végezzük a munkánkat.
Saját tapasztalatból is tudom, hogy a spirituálisan törekvő ember gyakran szeretne elzárkózni a világ zajától. Ebben nincsen semmi kivetnivaló, hiszen néha tényleg javára válik az embernek, ha egy kicsit elvonul a külvilágtól, azonban ne feledjük, hogy a kinyilatkoztatott Isten az embernépesítette utcákon jár. Fejlődnünk kell a fejlődés törvényei szerint, amely a tapasztalat törvénye!
Csak a tökéletes ember (Felemelkedett Mester) léphet a külső élet "leple" mögé, hogy onnan a világi (fizikai) életben szerzett spirituális erőket árassza.
A spirituális életre törekvő személyt ne tévesszük össze a megvilágosodott emberrel (megvilágosodással)!
A törekvő embernek az a célja, hogy az isteni energiák csatornájává, így a legfelső erő közvetítőjévé váljon.
A megvilágosodott ember ezt már elérte, hiszen kellőképpen legyőzte az anyagot és fénylő világosságot kap kauzális testétől, és intuitív módon érzi az igazságot. Nem téved ítéletében az értelem által sugallt alakoskodás ellenére sem, mert megvilágosodott.
Mindannyian arra törekszünk, hogy lényünket tökéletesebb mintaképhez formáljuk. E mintakép az emberi alakot öltött Istenség. Minden emberben ott szunnyad az isteni kép, és ezen képnek életet adni a mi feladatunk. Ha ezt megtesszük, akkor spirituális emberek vagyunk.

1