"Az Ember se nem Test, se nem Lélek, Ő a Szellem és Isten Élő Jelenléte!"

Copyright:  Kovács Éva Mária          
Teremtő Isten, Logosz
Én vagyok
Szolgáltatások
Epilógus




1
 
 
É

letünk jelenségei között számos nagyfontosságú dolog van, melyről az embereknek véleményt kell alkotnia, ha értelmes lényként akar élni és híven akarja irányítani életét.




Az ateista személy "hiszem, ha látom" szemlélete mögött a tudatlanság áll. Tévedhetetlen, kézzelfogható bizonyítékot találni Isten létezéséről igen nehéz (és felesleges) dolog egy szkeptikus ember számára. Volt lehetőségem megtapasztalni ezt a fajta életet is és rájöttem, hogy Isten szinte egyfolytában bizonygatja felénk létezését, ott áll nap, mint nap előttünk, szól hozzánk, és mindent elkövet azért, hogy észrevegyük és meghalljuk őt.
Hogyan teszi mindezt?
Embertársainkon keresztül, hiszen minden emberben ott van ő, akinek szeretete örök, szilárd és változatlan.
A Teremtő létezését elsődlegesen elvekkel lehet magyarázni, hiszen ő nem egy személy, hanem egyfajta elvont (ELV-ont) tudat. Ahhoz, hogy megértsük életét, akaratát, gondolatát, szeretetét és megnyilvánulásának okát, elengedhetetlen az elvekben gondolkodás. Az intellektuális bizonyítékok azonban elégtelennek bizonyulnak, ha az ember hitetlen, vagy vakhitű.
Létezik babonás hitetlenség éppúgy, mint babonás hit is, és valójában nem lehet pontosan tudni, hogy a babonának melyik formájától szenved jobban az emberiség jelenleg.
Az Istenről való hit és szemlélet minden embernek egyéni ügye. Ha egy valós tényt először tárnak egy személy elé, azonnal megszólal valami benne - nevezhetjük ezt intuíciónak, megérzésnek, igazságérzetnek, vagy aminek tetszik - és azonnal tudni fogja, hogy az a tény igaz vagy nem.
Amikor saját magunk megértjük a lehetséges választásainkat, akkor ebben megtapasztaljuk Istent. A Teremtő nem egyszerűen a mennyben van, hanem messze azon túl a tiszta szellem birodalmában.
Amikor úgy tűnik, hogy Isten elhagy bennünket, akkor talán épp mi magunk küldjük el azzal, hogy megtagadjuk őt. Isten adakozó szándékának csak az ember elfogadókészsége szab határt. Az isteni terv mindig gondoskodik rólunk, azonban saját akaratunk és vágyunk növekvő szerepet játszik, ami által mi magunk szabunk határt a gondviselésnek.
Isten Országa nem érhető el a személyes becsvágyakon, erőfeszítéseken és vágyakozásokon keresztül.
A Teremtő ugyan mindenütt jelen van, de mit sem használ ez az embernek, ha nem veszi észre őt. Életünk célja a szabadság és a beteljesülés, de a teljességet nem érhetjük el, amíg egészen meg nem ismerjük Istent úgy, amint ő ismeri önmagát.
Az ISTENI SZERETET az emberi lényben az, amely MEGÉRTÉSEN alapszik, ÖNZETLEN SZOLGÁLATBAN gyarapszik, és BÖLCSESSÉGBEN teljesedik ki. A BÖLCSESSÉG pedig HARMÓNIA - harmóniája az ÉRTELEMNEK, az ÉRZELEMNEK és a TUDÁSNAK.
Azonban tudnunk kell, hogy a bölcsesség semmi esetre sem a tudás halmozásával gyarapszik. Nem a könyvek méterszáma, vagy kilószáma az, ami által megfoghatóvá lesz a megfoghatatlan Isten bennünk!
Az Isten Országába vezető út világosan ki van jelölve. Mindenki szeretetből indul, azután áthalad a küzdelem, a szenvedés és a fájdalom állomásain, hogy a végén visszatérjen a teremtőjéhez a szeretetbe.
Semmi sem létezik Istenen kívül, és bárki iránt is érezzünk tiszteletet, imádatot, szeretetet az mind a Teremtőnek szól, aki az adott személyiségben megnyilvánul. Amikor valakit szeretünk, a benne élő Istent szeretjük. Ő, aki bennünk lakozik felismeri a másikban lévő Istent. Azok a tulajdonságok, amelyeket egy emberben csodálunk, az Isteni Fény őt átragyogó megnyilvánulásai, és a csodálat nem más, mint a bennünk levő válasz az eszményeire, amelyeket a másik emberben kifejezve látunk.
Az Istenség felismerése az üdvösség kapujához vezet, ami mögött a tökéletesség és a mindentudás vár bennünket. 
És hogyan juthatunk be ezen a kapun?
"Aki keres, talál, és aki bekopogtat, megnyittatik annak."

Isten áldjon meg mindenkit!