"Az Ember se nem Test, se nem Lélek, Ő a Szellem és Isten Élő Jelenléte!"

Copyright:  Kovács Éva Mária          











Teremtő Isten
Teremtő Isten









Szolgáltatások



Isten - Logosz


Az okkultizmus tanulmányozói az egész Naprendszert (világot) a maga bonyolult összetettségében egy nagy Lény részleges megnyilvánulásának tekintik, e világrendszer részeiről pedig azt tartják, hogy azok ennek a nagy Lénynek a különböző aspektusait fejezik ki.
Sok nevet adtak már ennek a Hatalmasságnak: ISTEN, TEREMTŐ, A MEGNYILVÁNULT MEGNYILVÁNULATLAN, ISHVARA, OZIRISZ, ALLAH stb.
A teozófia irodalomban a gnosztikusok után LOGOSZ-ként emlegetik.
Sokféleképpen nevezzük őt mégis EGY-et jelent, mert minden látható sokféleség mögött az EGYSÉG (EGY-s-ÉG) van, ami mindent átölel láthatót és láthatatlant, megnyilvánulatlant és megnyilvánultat.
Az Isten-fogalom fejlődése együtt halad az ember saját értelmi fejlődésével. Tulajdonképpen ahány ember van a világon, annyiféleképpen képzeli el Istent és az ő jelenlétét.  A vallások és az e témakörhöz kapcsolódó tanítások megadnak egy "alaphangot", majd az ember képzelete szárnyalni kezd.
Általában Istenre úgy gondolnak az emberek, mint a csodatévő jótevőre, aki vigasztalást és segítséget nyújt a bajban. Leggyakrabban világi előnyöket (ennivaló, pénz, ruha, munkahelyi alkalmazás, siker, betegségből való felgyógyulás stb.) kérnek tőle. Amikor a világi előnyökhöz jutás érdekében imádkozik a Teremtőhöz valaki, akkor olyan személyiséggel állunk szemben, akinek az Istenről való elképzelése igen le van egyszerűsítve. Az ilyen tudatú ember úgy gondol Istenre, mint aki az ő szükségleteiről gondoskodik, közeli és szoros kapcsolatban van a személy mindennapi életével, és ezért természetesen fordul hozzá imákon keresztül a mindennapi kenyeréért.
Persze vannak haladottabb tudatú emberek is, akik már a spirituális növekedésük érdekében fordulnak a Teremtőhöz.
Végül, de nem utolsó sorban léteznek olyan emberek is, akik már nem fordulnak kéréssel Istenhez, hanem csupán az isteni tökéletesség imádását és az isteni szemlélet tanítását gyakorolják, aminek a lényege egy mélységes törekvés a Teremtővel való egyesülésre.
Már szó volt róla, hogy az EGYSÉG, ami minden láthatót és láthatatlant átölel a végtelen felfoghatatlan teljesség - az Abszolút.
Amikor az Abszolút megnyilvánul elindul egy folyamat, amit TEREMTÉSNEK nevezünk.
Istennek nevezzük azt, amikor az Abszolút megnyilvánul, és aki megnyilvánulásában már kettős, ÉLET és ÁLLAG vagyis SZELLEM és ANYAG.
Szellem akkor, amikor az a bizonyos "Isteni Szikra", a monád kipattan a Teremtőből és meg akar nyilvánulni.
Anyag, amikor a Szellem a hét kozmikus sík anyagába belemerülve - a fizikai világ tekintetében - testet ölt, és megszületik az ember a földre.
Eddig az Abszolút kinyilvánította megnyilvánulni akarását, így "korlátozta" magát Istenné. Azonban Isten az Abszolút megnyilvánulásának AKARATA okán szintén meg akar nyilvánulni, ezért saját magából létrehozza a LOGOSZT.
A LOGOSZ tehát nem más, mint a MEGNYILVÁNULT ISTEN.
A Logosz szó jelentése "a szó" vagy "az ige".
"Kezdetben vala amaz IGE, és az az IGE vala Istennél, és az az IGE Isten vala." (János evangéliuma 1.1)
A Logosz valamely világegyetem (univerzum) teremtője, így ez a kifejezés gondolattársítás a teremtéssel, valamint a hang alkotóerejének is a felismerése.
Naprendszerünk Logoszának "személyében" olyan egyéniségű Istent tisztelhetünk, amilyet ésszerűen gondolkodó ember szinte el sem tud képzelni. Őrá jellemző mindaz a jó, amit bármilyen egyéni istenségről valaha is állítottak. Az olyan tulajdonságokat, mint részrehajlás, igazságtalanság, féltékenység, düh, kegyetlenség és más effélék, természetesen és mindenkorra véglegesen félretehetjük úgy, mint lehetetlenséget, mert ezek kizárólag az emberi elme szüleményei. Ő a gondolaton túli erő, minden fogalmat fölülmúló boldogság, összes álmainkat túlhaladó üdvösség és a vakító fény, melynek sem árnyéka, sem központja nincsen.
A Teremtőt teremtménye nem korlátozza, határoltsága őt nem határolja. Minden szépség, legyen az formákban, vagy színekben megjelenő, vagy a természetben és az emberi testben lévő, vagy magas művészi teljesítményben, de akár a legegyszerűbb konyhai eszközökben megmutatkozó, az nem más, mint az EGYetlen, azaz Isten szépségének kifejeződése. A legegyszerűbb dolgokban is közvetve benne foglaltatik az összes szépség. A világon minden szépség Istené, ahogyan minden szeretet is az övé, így ezeken a tulajdonságain keresztül a tisztaszívű mindig eléri őt.
A Logosz fizikai jelképe (szimbóluma) a Nap, ezért NAPLOGOSZNAK is nevezzük. A fizikai síkon a Nap az ő elsődleges kifejeződése. A Napot tekinthetjük úgyis, mint egy lencsét, amin keresztül átsüt az ő ereje. Minden állócsillag a mi Napunkhoz hasonlóan a Logosznak egy részleges kifejeződése.
Isten a Naplogosz, aki Naprendszerünkben TEREMTŐ, MINDENHATÓ és MINDENÜTT JELENLÉVŐ-ként ismert az emberiség számára.
Szeretet, hatalom, erő, bölcsesség és dicsőség jellemzi, ezek mind a legteljesebb mértékben a sajátjai. Ám legyen ő bármilyen hatalmas EGYÉNISÉG (EGY - ÉN - is - ÉG) - hármasság az egységben, Isten a legteljesebb mértékben - mégis elképzelésünk sincs róla, hogy hány fokozat választja el őt az Abszolúttól, a megismerhetetlentől, melynek számára a csillagrendszerek csak apró kozmikus porszemek.






1