"Az Ember se nem Test, se nem Lélek, Ő a Szellem és Isten Élő Jelenléte!"

Copyright:  Kovács Éva Mária          
Teremtő Isten
Isteni Szikra
Szolgáltatások
Monád - Isteni szikra



Amikor a szellemről teszek említést, akkor nem egy olyan lényre gondolok, ami a szemünk elől elrejtett világban él és kísérteties cselekedeteivel bosszantja az embert, valamint nem is a személy elmeállapotát minősítem, ha a szellemiség fejlődésének elsődlegességét hangsúlyozom.
Világunkban minden lény egy isteni szikrában, azaz a MONÁD-ban kap létezést. Ez az, ami az emberben lévő SZELLEM, más szóval az isteni tűz szikrája, ami a bennünk élő rejtett Isten. (Most csak az ember tekintetében vizsgáljuk a monádot!)
A monád Isten életének egy töredéke, ami a Teremtő fiának is nevezhető. Mivel minden emberben ott van a szikra, - ami az Isten fia - ezért is mondjuk, hogy mindannyian a Teremtő gyermekei vagyunk.
A monád tehát nem más, mint az emberben lévő Isten, a személyes Istenünk, a valódi ÉN-ünk, az Örökkévaló töredéke, az igazi és egyedüli állandó ÉN az emberben, vagyis az ISTENI ÉN.
A monád szó szerinti jelentése: Isten egy része, vagyis a Teremtő egy része, amit lényegében nem lehet felosztani, hiszen az EGYetlen, ám mégis úgy tűnik, hogy látszólag átmenetileg a monád elkülönül tőle. Ez a mi Énünk, az Isteni Én, ami létünk gyökere és az egyetlen, amely az egyedüli valóság az emberben.
A monád a Logosz Isteni Tudatának egy töredéke.
Ez az a bizonyos isteni szikra, ami egyenlő a Teremtő jelenlétével az emberben, ezért az Isteni Én nagyon közel van hozzánk, ám mégis távolinak tűnik. A monádban minden benne van az EGY ÉLET folytán, de a tudata csak a saját síkján teljes, így a saját világában osztozik az isteni tudásban. (Az Ádi és Anupádaka síkok ezek.) A többi világban semmilyen szándék és cél nem tudatosul benne, ezért semmilyen módon nem tudja megérinteni az élet alsó síkjait, mivel az anyag ezekben a sűrűbb világokban olyan jellegű, amely megközelíthetetlen a befolyása számára. A monád, aki egységben van minden körülötte levővel, ha belemerül a sűrűbb anyagba teljes elhatárolódásban találja magát, mintha légüres térben lenne öntudatlanul az anyag minden hatásától és érintésétől. Ez az isteni szikra, úgyszólván alvó állapotban van a mai emberben, azonban a cél természetesen nem a lappangó tudat megőrzése, hanem az emberben lévő isteni öntudatnak a felébresztése.
Mi a célja a Teremtőnek azzal, hogy az isteni szikra a lélek által anyagba merül és fizikai (pl. emberi) testet ölt?
A monádban, ahogy már említettem minden isteni tudás benne van, de csak az Ádi és Anupádaka (isteni) síkokon tudatos.
Az isteni szikra anyagba való leszállásának (involúció) a célja az, hogy az isteni tudást és minden teremtői tulajdonságot az anyag minden síkján megjelenítsen, és a monád minden síkon tudatossá váljon úgy, hogy közben megkapja az anyagi részletekben lévő határozottságot és pontosságot.
Egyszerűbben fogalmazva: Istennek az a célja az emberben való megnyilvánulásával, hogy a teremtménye isteni tudattal éljen itt a fizikai világban, ami azt jelenti, hogy minden isteni tulajdonság felszínre kerüljön az emberi lényben, és amikor eljön az ideje a személyiséget a monád irányítsa. Ami azt illeti, ettől még kicsit távol van a mai ember, de majd idővel a fejlődésünk során ezt is elérjük, bármilyen hihetetlennek is tűnik most számunkra.
A jelenlegi emberi faj azért dolgozik (szellemiségben), hogy a személyiségét a lelkisége irányítsa.
A monád kezdettől fogva tudja, hogy mi a célja a fejlődésben, és meg is érti annak általános irányzatát. De amíg az a része, ami a lélekben fejezi ki magát el nem ér egy meglehetősen magas fejlettségi szintet, addig alig van tudatában a lenti (anyagi) részleteknek, és kevés érdeklődést is tanúsít irántuk. A monád, az általunk dimenziónak nevezett irányokban úgy képes mozogni és tapasztalni, hogy minden egyes lefelé tartó lépésnél (involúció) elhagy egy képességét, és mire az ember megszületik, a fizikai agy tudatának már csak három képesség marad, ami megegyezik a Szentháromság analógiájával. Így az anyagba való involúció folytán a monád el van vágva a "mindentudástól" kivéve a világnak azt a kicsiny részét, ami őt körülveszi.
A monád leküld magából egy piciny töredéket, és ebből alakít ki egy EGO-t, egy individuumot, amit LÉLEK-nek nevezünk.

1