"Az Ember se nem Test, se nem Lélek, Ő a Szellem és Isten Élő Jelenléte!"

Copyright:  Kovács Éva Mária          
Isten
Lélek az Isteni Én tükörképe
Szolgáltatások
Lélek



Elérkeztünk egy olyan fogalomhoz, amelyet az ember igen gyakran szeret használni kiváltképp akkor, ha az érzelmeiről van szó.
Sokszor hallottam embertársaimtól olyan kifejezéseket, mint például "fáj a lelkem, lelki sérült, vérzik a lelkem, belegázoltak a lelkivilágomba, lélektárs" stb. Ezekből a szavakból jól látható, hogy korunk embere tudatának előrehaladottságától függetlenül általánosságban véve tudja, hogy a testében van egy lélek, akivel, vagy amivel ő valamilyen kapcsolatban áll. Leginkább úgy gondolunk lelkiségünkre, mint az anyag, az érzékek, és az érzelmek összességére.
Az alvó tudatú ember szemlélete szerint a lélek az elme terméke. Az ateista felfogású személy úgy véli, hogy a lélek csak akkor létezik (már ha ugyan egyáltalán létezik), ha az ember a fizikai test által él és mozog.
Az elmúlt évek tapasztalatai során egy valamit biztosan tudok: az emberek tudatában vannak a testükben levő lélek jelenlétével, azonban létezését csak egyfajta érzelmi megnyilvánulások összességeként fogadják el. Bár tudjuk, hogy a lélek a fizikai testünkben van, ám mégis egy másik világba képzeljük az ő feladatának és céljainak jelentőségét és megnyilvánulását. Ez a "másik" világ, amibe az emberek többsége belehelyezi a lelkiséget az asztrális sík, abból is a fizikai síkhoz való legközelebbi alsíkokról van szó, amelyek a vágyak, szenvedélyek és önös érzelmek "színterei". (A "színtér" nagyon képletesen értendő, mert ez nem helyszín, hanem tudatállapot!)
Láthattuk, hogy a monád tudatos megnyilvánulása az emberben még majdnem lehetetlen a fizikai világban, hiszen az anyag sűrűsége miatt szinte egyáltalán nincs befolyása a személyre. (Persze alkalmanként vannak kivételek…)
A monádnak szüksége van a fejlődésre, így kell valami/valaki, ami az ISTENI ÉN-t képviseli az emberben, ez pedig nem más, mint a LÉLEK.
Ennek okán - hosszú fejlődési szakaszok által, aminek a részleteit most mellőzöm - jön létre a monádból az ISTENI ÉN-ből az EGO (Isteni Én tükörképe), amit mi emberek hétköznapi nyelven LÉLEK-nek nevezünk. Ha a monád az ISTENI ÉN, és a lélek (Ego) az Isteni Én tükörképe, akkor egyértelmű, hogy a lélek alkotója is Isten és nem az ember fizikai agya.
A lélek individuális, ami azt jelenti, hogy egyéni, ezért is nevezzük egyéniségnek.
Vizsgáljuk meg egy kicsit az EGYÉNISÉG szót és nézzük meg, hogy mit tartalmaz a jelentése magyar nyelvünk csodálatos szóösszetételei által!
EGYÉNISÉG = EGY - ÉN - IS - ÉG
EGY = Teremtő Isten
ÉN = Isteni Én
ÉG = a Teremtőre és a hozzá tartozó hierarchiára mindig úgy gondolunk, mint az Égiekre.

Tulajdonképpen a fentiek alapján megfogalmazható úgy is az individuális lélek, hogy "EGY (vagyok) ÉN is az Éggel, vagyis Egy vagyok én is Istennel.
Ne feledjük el azt a tényt, hogy az ÉLET EGY (ez az Isten), ugyanakkor az eszközök (minden, ami a világon létezik) ezt az EGY ÉLETET soknak mutatják.
A lélek (individuum) az ember isteni természetének alkotórésze. Az emberi lélek az a valóság, amely akkor jön létre, amikor a szellemi és anyagi aspektus kapcsolatba kerül egymással. A lélek azonban sem nem szellem, sem nem anyag, hanem a közöttük lévő összefüggés. Azt, ami egyesíti a formát (anyagot) és az életet (szellemet), vagyis az, ami ennek az egyesítési szándéknak az eredménye léleknek/lelkiségnek, individuumnak nevezzük.
A lélek egységet is jelent, ami szövetség a belső vágy és a külső valóság között. Úgy tekinthetünk rá, mint az, aki egyéniesíti az EGYETEMES SZELLEMET és ami az EGYETEMES FÉNYT egyetlen pontba összpontosítja, így önmagában EGYETEMES, ám mégis különállóként jelenik meg. E különálló megjelenésére való tekintettel nevezzük individuumnak, egyénnek (EGY Én-nek), egyéniségnek.
Ez az, ami lényegét tekintve mindig azonos, de megnyilvánulásában különálló. Ezen elkülönülés célja az, hogy az egyén (lélek) fejlődhessen és hatékony egyéniesült élet lehessen az univerzum minden síkján, hogy megszerezhesse a fizikai és egyéb síkokon is azt a "gyakorlati" tudást, amihez a szellemi síkon képtelen hozzájutni.
Ez pontosan olyan, mint amikor az ember megtanul az iskolában, elméletben (elvekben) egy szakmát, de csak úgy válhat a szakma mesterévé és majd tanítójává, ha az évek során egyre több gyakorlati tapasztalatra tesz szert.
A lélek belső szellemi részünk, amely az egészet, a saját teljességet, és a csoporthoz (egységtudathoz) való tartozást is tudatosítja. Az individuum tudat-aspektusokat sugároz ki, amelyek alacsonyabb és magasabb rezgésű anyagba burkolóznak, kiszélesítve ezzel a tudás és tapasztalás területét.
Az individuális lélek elvekben gondolkodó, de ugyanakkor mégis érző én. Érző én azért, mert amikor fizikai testben megnyilvánul, a test érzékszervei által különböző érzékekkel észlel (pld. látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Csak az érzékekkel történő észlelés következménye, hogy az emberi lények ismerik saját testük mozgását és helyzetét.
A lélek a test kvintesszenciája, energiája és ereje. Ha véglegesen elhagyja az adott inkarnációban a fizikai testét, akkor beszélünk halálról, de csakis a fizikai test haláláról.
A lélek számára a fejlődést az jelenti, hogy a monádot megtanulja a saját síkján (kauzális sík) teljesen kifejezni.


1  2