"Az Ember se nem Test, se nem Lélek, Ő a Szellem és Isten Élő Jelenléte!"

Copyright:  Kovács Éva Mária          
Teremtő Isten Logosz
Tudatra ébredés
Szolgáltatások
Tudat



A materialista, istentagadó és az abszolút személyiségtudatú ember álláspontja az, hogy ugyan létezik tudatos megtapasztalás és ennek kifejezése, de ez csak az anyagi formában történhet meg. Továbbá úgy véli, hogy a halál és a test elbomlása után semmi tudatosság nem lehet, hiszen az ember nincs többé. E világszemlélet szerint az emberi lény csak a testet alkotó sejtek összességének tudata.
Úgy bizonyítja ezt, hogy azt állítja: mivel érzékeinkkel nem észleljük és eszközösen, műszeresen, anyagiságában nem tudjuk bizonyítani, hogy a lélek, vagy a szellem a fizikai test halála után is élő marad, ezért nem is létezik. Ez a fajta szemlélet nem bűn, csupán helytelen.
Amikor az emberek Istenről beszélnek, rendszerint nem az egyetemes Istenségre gondolnak, hanem elképzelnek valakit, aki Naprendszerünk legfelsőbb irányítója.
Ő azonban nem egy személy, hanem egyfajta TUDAT, és mi mindannyian benne, az ő részei vagyunk. Ne úgy gondoljunk a benne lévőségünkre, hogy ő szét van osztva közöttünk, hanem úgy, hogy részei vagyunk és így részesülünk vele/benne.
A tudat kifejezés gyakori használata, ám jelentésének kevésbé értése miatt úgy gondolom, hogy érdemes a szó értelmezésére némi időt fordítani.
Gyakran halljuk és mondjuk valakiről, hogy tudatosan cselekszik, tudatosan él, vagy tudatában van valaminek. Ilyenkor az emberek többsége leginkább egy személy elmeállapotára és a gondolatai alapján végzett cselekvésekre gondol.
Néhány alkalommal előfordult velem, hogy amikor a tudatról beszéltem és azt találtam mondani valakinek, hogy "mindig csak abban a mértékben fog megérteni valamit, amilyen szinten tudatos" - ezzel a megfogalmazással akaratom ellenére volt, hogy mélyen megsértettem az illetőt. Sajnos félreértette a szavaim jelentőségét, ugyanis az ő értelmezése szerint én azt fejeztem ki (csak nagyon szépen megfogalmazva), hogy azért nem ért valamit, mert hülye hozzá, és nincsen olyan értelmi szinten, hogy az elméjével felfogja az adott dolog lényegét. Szeretett barátnőm hívta fel a figyelmemet erre a lényeges momentumra, amikor figyelmeztetetett és óvatosságra intett a "tudatszint és tudatosság" szóhasználattal kapcsolatosan.
Úgy gondolom, hogy ideje rávilágítani egy kicsit a TUDAT, TUDATOSSÁG valamint az ÖNTUDAT fogalmára, hogy valamelyest tisztában legyünk e szavak jelentésével.
Az érthetőség kedvéért térjünk vissza a témakör elejéhez!

1  2
 
 
I

stennek nevezzük azt, amikor az Abszolút megnyilvánul, és aki megnyilvánulásában már kettős: ÉLET és ÁLLAG, vagyis SZELLEM és ANYAG.


A TUDAT és az ÉLET azonosak, tulajdonképpen egy dolog két neve belülről és kívülről nézve. Nincs élet tudat nélkül, nincs tudat élet nélkül.
Csak EGYETLEN TUDAT VAN, bár gyakran többnek hisszük, hiszen nagyon sok példát tudunk felsorolni, a különbözőnek vélt tudatokra. Ilyen pl. az ásványtudat, növénytudat, állattudat, személyiségtudat, angyaltudat, arkangyaltudat stb.
Befelé fordult tudatnak nevezzük azt az életet, amely az emberben lévő Isten (ISTENI ÉLET). Amikor az EGYSÉGRŐL, azaz ISTENRŐL van szó, akkor ÉLET-ről beszélünk.
Kifelé fordult tudatnak pedig magát az embert, a személyiséget nevezzük, mert ez az a tudatforma, amely által bizonyos mértékű éber tudatossággal válaszol a bennünk lévő Isten a környezetre és a behatásokra. Ebben az esetben az élet sokféleségére irányítjuk figyelmünket és elfelejtjük azt, hogy a sokféleség az anyaghoz tartozik, az anyag lényege pedig a visszatükröződő felület, amelyben az EGY sokká válik.
A TUDAT csak a kívülről jövő hatások következtében ébredhet tudatára a külvilágnak.
A TUDATOSSÁG kisebb-nagyobb volta a szellemet beburkoló fátyol vastagságától és sűrűségétől függ, amely őt társaitól különálló dologgá teszi.
A TUDATOSSÁG az érzés és a gondolat erőiből kiindulva tárja fel a lélek világát.
Ha azt mondják, hogy "az élet többé-kevésbé tudatos", akkor nem a fizikai élet leglényegesebb tulajdonságainak kiemeléséről és általánosításáról van szó, hanem "egy élő dologról", amely valamelyest tudatos környezetét illetően. Tulajdonképpen az elvont kettősség az EGY-ben a tudat korlátozás, ami a szellem-anyag életforma, melyek soha nem választhatók szét, mert mindig együtt jelennek meg és tűnnek el, ugyanis csakis egymáshoz való viszonyukban léteznek. Tehát tudatosítsuk elménkben, hogy nincs szellem anyag nélkül, mert egy EGYSÉG elválaszthatatlan részei, amely mint kettősség nyilvánul meg a térben és időben. Naprendszerünkben nincs olyan szellem, amely ne lenne anyagba burkolt, és nincs olyan anyag, amely ne volna szellem által lelkesített.
A TUDATOSSÁG elsősorban a korlátozás tudata, és csak másodsorban mások tudomásul vétele.
Mások tudomásul vétele azzal kezdődik, amit öntudatnak és öntudatosságnak nevezünk.
Melyek a tudat korlátai?
Természetesen az anyag, amely az egyre sűrűbbé válásával erősebb és nagyobb korlátokat állít a szellem számára a gondolatokkal, érzelmekkel és azzal a sűrű fizikai testtel, amelybe be lett zárva a szellem, mint tudat.
A kívülről jövő ösztönzések folytán a tudat ÖNTUDAT-tá fejlődik. Mit jelent ez?
A lélek több inkarnáció során gyűjti össze a tapasztalatokat, mert ezáltal fejlődik. Számára a tudatosság az, hogy a kívülről jövő ösztönzések folytán a tudata öntudattá fejlődjön. Miként az involúció (a monád és a lélek anyagba való leszállása, testetöltése) magában foglalja a tudat fokozatos kikapcsolását a lét finomabb világaiból, úgy az evolúció (az anyagból való felemelkedés a megtestesüléseken keresztüli megtapasztalás és fejlődés a tökéletesség eléréséig, valamint a belső szellemi tudat teljes felébredése) az a folyamat, amely által az egyén fokozatosan ismét észleli a lét mind finomabb állapotait, ehhez hozzáadva saját tapasztalatainak éber tudatosságát, vagyis öntudatosságát.