Copyright:  Kovács Éva Mária          




Hogyan lehet a fekete mágia hálóját elkerülni? És milyen módon lehet ellene védekezni? Erre a két kérdésre csupán egyetlen szó a válasz: TUDATOSSÁGGAL.
A mágiát úgy is meg lehet határozni, mint a leginkább hatalomféltő háziasszonyt - mert nem tűr ellenfelet.
A mágia a tudással irányított cselekvés, amelynek két iránya van:

         A fehér mágia, ami a Teremtővel való egyesülést segíti.
         A fekete mágia, ami a Teremtőtől való elszakadást váltja ki.

Mielőtt bárki is valamilyen ceremoniális mágiába kezdene, feltétlenül jól vésse az eszébe, hogy a fehér mágiának tág a határa, de nagyon szűk a mezsgyéje!
Egy szertartásnál elég egy apró figyelmetlenség, egy negatív minőségű gondolat, a ceremóniához előírtan kapcsolódó "elfelejtett" cselekvés, és már teljesen más jellegű a rituálé lényege, mint, ahogy azt eredetileg tervezte a mágus. Éppen ezért a mágia lényege a TUDÁS és a szemléletbeli GONDOLKODÁS.  Tudni és ismerni kell azt, amivel szemben állunk. Tisztában kell lenni az Univerzum Törvényeivel, és tökéletesen ismerni a "jót" és a "rosszat", hiszen hogyan tehetne valaki jót, ha nem tudja, és így nem ismeri fel, hogy mi a rossz.
A fehér és a fekete mágia közt a gondolkodás alkalmazásánál látható, és lényegesen szembetűnő is a különbség. Ahhoz, hogy a Teremtővel való egyesülését elősegítő mágiát alkalmazza valaki, feltétlenül szükséges, hogy az ember ura legyen a gondolatainak, hiszen a gondolatoknak teremtő erejük van. Nem véletlenül tartozik a mágia a 7. teremtő sugárhoz, ami a ceremoniális rend, a változás/változtatás és átváltozás sugara. Egy rituálé nagy precizitást, figyelmet, és gondosan előkészített területet igényel. Olyan személyiségű ember még csak gondolatban se közelítsen meg mágikus szertartást, aki szétszórt, pontatlan, ingerült, feszült, hamar dühbe jön, és sok benne a harag, gyűlölet, valamint a sértettség!

A Mágus
Kit nevezünk mágusnak?
A köztudatban egy olyan személyként gondolunk a mágusra, aki hosszú, földig érő általában szimbólumokkal díszített talárt visel, és különböző mágikus kellékekkel varázslatokat hajt végre. Az öltözéke, és a munkája során használt tárgyi eszközök csupán fizikai látványosságoknak számítanak a hétköznapi ember szemében. Nézzünk most kicsit mögé annak a bizonyos díszes mágus köpenynek! Kit, vagy mit takar valójában a mágus ruha?
A mágus az ember, és az ember a SZELLEM - Lélek - TEST egysége.
Következésképp a mágus nem egyszerűen a varázsolni tudó ember, hanem az, aki képes átalakulást létrehozni úgy, hogy a szellem útján jár. A mágus útja a szellem útja.
Az igazi mágus tulajdonképpen a lélek, aki nem nélküli, csupán emberi gondolkodásunk korlátai miatt jelenik meg férfiként (ugyancsak e korlátok miatt képzeljük Istent vagy a prófétákat is férfiaknak, noha lényük meghaladja a női mivoltot).  A varázslónő vagy mágusnő kifejezés igencsak furcsán hangzik, de ami azt illeti, a mai társadalmunk asszonyai bizony gyorsabban fogadják a "csodák" gondolatait. Valójában a mágus elnevezés, férfira és nőre egyaránt vonatkozik. Az igazi mágus a lélek által a teljesség valóságát látja, és nem csupán a sok-sok részletet.
Sokan azt gondolják, hogy egy mágus élete egyenlő a magányossággal. A gondolat azért nem helyénvaló, mert mivel a mágus a teljességgel, vagyis Istennel van összhangban, ezért már tudja, hogy soha nincsen egyedül, ennélfogva nem lehet magányos sem.
A magány érzete jelenleg társadalmunk egyik legnagyobb problémájának számít. Nagyon sok ember számára egy rémálom a magány gondolata, félnek, sőt rettegnek tőle.  Miért gondolja úgy az ember, hogy egyedül van? Egyáltalán mit jelent a magány/magányosság? Ki a magányos ember?
A magány addig létezik, amíg "én" és "ő" van, mert addig mindig örökké jelen lesz az elkülönültség érzése, és ahol elkülönülés lehet, ott elszigeteltség is van. Tehát a magányosság nem más, mint elszigeteltség.
Sokszor az ember úgy találja, hogy az, amit egykor jónak tartott (pl. a mások társasága), elmosódottá vált. A kapcsolatokról, amelyek valamikor elképzelhetetlenné tették a magányosság érzését, később kiderül, hogy nem is olyan hasznosak e tekintetben, mint gondoltuk. Az összes emberi élmények között talán éppen a magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy és mozgalmas világ számára és, hogy az sem fontos a mi számunkra. Összeomlik a jelentősége és az értéke a dolgoknak, amelyekben eddig hittünk. Ha ebben a helyzetben kitartóak vagyunk és vállaljuk azt, hogy még magányosabbak leszünk, akkor ez a kezdete lehet egy egészen újfajta értékrendet felállító életnek. Amikor egészen egyedül leszünk, csak akkor válunk éretté arra a legmagasztosabb élményre, amit úgy hívnak, hogy a "magányos röpte a Magányoshoz". E legmagasabb fokú élménynek  igen sok fokozata van és a mai embernek komoly erőfeszítésébe kerül, hogy elmélyülten méltányolja életének jelentőségét a maga tágabb keretében (értelmében). Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk ehhez a magasztos élményhez, meg kell tennünk az első lépéseinket, és előbb át kell élnünk a magányosságot, és a fontosságok régi rendszerének összeomlását, mert így könnyebben észrevehetjük az élet által kínált új lehetőségeinket. A magányosság a felszabadulás útja. A szabadságot meghatározhatjuk úgy is, hogy teljes magányosság, teljes felelősséggel párosultan.
Ahhoz, hogy segítségül hívjuk a magunkban lévő mágust, erősnek kell lennünk az igazságban, és a bölcsesség általi tudásban, nem pedig makacsnak az ítéletben.
Ha minden erőfeszítés, és erőfeltételezés nélkül tudnánk nézni a világot, akkor abból, amit ma biztosnak tekintünk semmi sem lenne valóságos. Amit az igazi mágus lát, az a ráruházott elképzelések nélküli, tiszta fényben fürdő valódi világ.

















Szolgáltatások
"Az okkultizmusban alapelv, hogy minden hiábavaló szó éppúgy feljegyeztetik, mint a jelentőségteljes."
St.Germain a ceremoniális mágia mestere





3.

 
 
1 2 3 4 5 6