Felemelkedett Mesterek

A Mester és a Tanítvány

Kevés ember tudja felfogni, hogy mi az, amit kér, amikor azt óhajtja valaki, hogy egy Mester a figyelmét felé fordítsa, és tanítványává is fogadja. Mindazoknak, akik azzal a kéréssel fordulnak a Mesterek felé, hogy tanítványokká lehessenek, elsõként meg kell kísérelniük megérteni az erõnek, és a munkának azt a csodálatos jellegét, és azoknak a Lényeknek a nagyszerûségét, akikkel az ember összeköttetésbe szándékozik lépni. Ahhoz, hogy egy Mester tanítványául fogadjon valakit, jó néhány feltételnek meg kell felelnie a törekvõnek. Nem azért, mert az Adeptus válogatós, és kivételezik, hanem azért, mert a Felemelkedett Mester a rendszer Logoszának munkájáért él, és azoknak közülünk, akik hozzájuk akarnak közeledni, meg kell tanulniuk hasonlóan cselekedni, és csak a Teremtõi munkáért élni. Akik ezt teszik, bizonyosan magukra vonják a Mesterek figyelmét, akik meg fogják tanítani õket, a világra segítséget és áldást bocsátani.

Elsõsorban a szeretet tüzében égõ szív az, amely után a Mesterek néznek, amikor tanítványaikat az emberek közül kiszemelik. A szeretet lángját keresik, mely bevilágítja az emberi önzés, és küzdelem sötét éjjelét. A szeretet olajából táplálkozó, lángoló szívet keresi a Mester, és ha megtalálja valakiben, akkor tudja, hogy tanítványainak száma megszaporodott. A tanítványsághoz azonban nemcsak hosszú az út, hanem elég göröngyös is.

Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy a Mester nem a személyiség tanításával foglalkozik elsõsorban, hanem a lélek elõrehaladását segíti. Pontosabban megfogalmazva, csak az a Törekvõ számíthat a tanítványság elérésére, akinek a lelkisége a tudat-kibontakozás hosszú folyamata során eljut arra a fokra, ahol világosan felismerhetõ, hogy nem önmagáért, hanem másokért akar élni. A lélek ekkor az a földi testben élõ, eszményekért lelkesülõ férfi vagy nõ, aki bár gyakran elárulhatja eszményeit, végérvényesen sohasem mond le róluk, még szenvedés és megaláztatás árán sem. Ha már a személyiséget a lélek is irányítja, akkor válhat alkalmassá arra az ember, hogy a LÉLEK életébe belépjen Valaki, aki tudatának kitágítását a megvalósulás további magaslataira vezérli. Ez a Valaki, a bölcsesség egy Tanítómestere, aki életrõl-életre figyelemmel kísérte a lélek küzdelmeit, hogy miként akart hû maradni eszményéhez, és most azért jön, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsen a lélekkel, mint a Mester a Tanítvánnyal. Mindig a Mester választja a tanítványt, és nem a tanítvány a Mestert.

A tanítványságnak több fokozata van, de itt most csak a próbatanítványsággal és a tanítvánnyá válással foglalkozunk.

A próbatanítványság

Amint az ember értelmi, erkölcsi és szellemi természete kifejlõdik, mindinkább ráeszmél az emberi élet céljára, és mind jobban vágyódik arra, hogy ennek a célnak saját személyében is megfeleljen. A sokszori vágyakozás a földi örömök után, amelyeknek birtoklását teljes csömör követi, lassanként megtanítja õt a föld legdrágább javainak múlandó és elégtelen voltára. Olyan gyakran törekedett valami felé, hogy elnyerte, örömét lelte benne, kielégítette magát vele, és végül megcsömörlött tõle, mert már elégedetlenül fordul el attól, amit csak a föld nyújthat. Az ember rájön, hogy ezek a földi örömök csak illúziók, ami nem egyéb, mint káprázat.

A próbatanítványi ösvényre lépõ embernek, teljesen mentális és erkölcsi természetû feladatot kell végeznie. Már a nevében is benne van (próbatanítvány), hogy valamiféle próbákat kell kiállnia az embernek. A tanítvány próbatétele, azaz kipróbálása abban áll, hogy megvizsgálják, mennyire tud a jelölt a karmikus megrázkódtatások közepette is helytállni, és önzetlenségébõl mitsem veszíteni. Kipróbálják arra nézve is, hogy mint munkás tud-e eléggé alkalmazkodni a Mester tervéhez. Mert, ahogy már volt róla szó, a bölcsesség mindegyik mestere nagyszámú tevékenységnek a központja, és ezeknek elõmozdításával járul hozzá a maga részérõl a Logosz Tervéhez. A törekvõt tehát nem annyira azért teszik próbára, hogy a Mestertõl tudást nyerjen, hanem inkább azért, hogy a Mester munkájában megfelelõ segéderõvé képezze ki magát. A próbatanítványnak késznek kell mutatkoznia arra, hogy tanulótársaival együttmûködjék, és minden tekintetben be kell bizonyítania, hogy a munka eszménye fontosabb neki, mint saját személyes kielégülése.

Ha valaki saját erejébõl, teljes mértékben felhasználta az általános segítséget, amelyet a hit által, a filozófiai tanokból nyerhet, és a fejlõdés elõretörõ hullámának elsõ vonalaiba küzdötte fel magát, ha szeretõ, és önzetlen segítségre kész, akkor magára vonja az emberiség éber szemû õrzõinek különös figyelmét, akik többször is alkalmat adnak neki, hogy megvizsgálják erejét, szándékát, és felkeltsék intuícióját. Amint rálép az ember erre az ösvényre, próbatanítvánnyá, csélává lesz. Ez annyit jelent, hogy az egyik Mester gondozásába veszi, és úgy tekinti, mint aki keresi tanítóját, hogy az vezesse lépteit a felszabadulás felé vezetõ keskeny, és meredek ösvényen. Ez a tanító már az ösvény kezdeténél várja õt, és bár az újonc nem ismeri Mesterét, a tanító ismeri, látja küzdelmeit, irányítja lépteit, és olyan körülmények közé vezeti, amelyek legjobban szolgálják a tanuló fejlõdését.

Több olyan képességet határoztak meg, amelyet a próbatanítványnak meg kell szereznie, amely a Nagy Testvériség bölcsessége szerint az igazi tanítványság feltétele.