A Mester
és a Tanítvány
Kevés ember
tudja felfogni, hogy mi az, amit kér, amikor azt óhajtja valaki, hogy
egy Mester a figyelmét felé fordítsa, és tanítványává is fogadja.
Mindazoknak, akik azzal a kéréssel fordulnak a Mesterek felé, hogy
tanítványokká lehessenek, elsőként meg kell kísérelniük megérteni az
erőnek, és a munkának azt a csodálatos jellegét, és azoknak a Lényeknek
a nagyszerűségét, akikkel az ember összeköttetésbe szándékozik
lépni. Ahhoz, hogy egy Mester tanítványául fogadjon valakit, jó
néhány feltételnek meg kell felelnie a törekvőnek. Nem azért, mert az
Adeptus válogatós, és kivételezik, hanem azért, mert a Felemelkedett
Mester a rendszer Logoszának munkájáért él, és azoknak közülünk, akik
hozzájuk akarnak közeledni, meg kell tanulniuk hasonlóan cselekedni, és
csak a Teremtői munkáért élni. Akik ezt teszik, bizonyosan magukra
vonják a Mesterek figyelmét, akik meg fogják tanítani őket, a világra
segítséget és áldást bocsátani.
Elsősorban a
szeretet tüzében égő szív az, amely után a Mesterek néznek, amikor
tanítványaikat az emberek közül kiszemelik. A szeretet lángját keresik,
mely bevilágítja az emberi önzés, és küzdelem sötét éjjelét. A szeretet
olajából táplálkozó, lángoló szívet keresi a Mester, és ha megtalálja
valakiben, akkor tudja, hogy tanítványainak száma megszaporodott. A
tanítványsághoz azonban nemcsak hosszú az út, hanem elég göröngyös is.
Ismételten
felhívom a figyelmet arra, hogy a Mester nem a személyiség tanításával
foglalkozik elsősorban, hanem a lélek előrehaladását segíti.
Pontosabban megfogalmazva, csak az a Törekvő számíthat a tanítványság
elérésére, akinek a lelkisége a tudat-kibontakozás hosszú folyamata
során eljut arra a fokra, ahol világosan felismerhető, hogy nem
önmagáért, hanem másokért akar élni. A lélek ekkor az a földi testben
élő, eszményekért lelkesülő férfi vagy nő, aki bár gyakran elárulhatja
eszményeit, végérvényesen sohasem mond le róluk, még szenvedés és
megaláztatás árán sem. Ha már a személyiséget a lélek is irányítja,
akkor válhat alkalmassá arra az ember, hogy a LÉLEK életébe belépjen
Valaki, aki tudatának kitágítását a megvalósulás további magaslataira
vezérli. Ez a Valaki, a bölcsesség egy Tanítómestere, aki
életről-életre figyelemmel kísérte a lélek küzdelmeit, hogy miként
akart hű maradni eszményéhez, és most azért jön, hogy szorosabb
kapcsolatot teremtsen a lélekkel, mint a Mester a Tanítvánnyal. Mindig
a Mester választja a tanítványt, és nem a tanítvány a Mestert.
A
tanítványságnak több fokozata van, de itt most csak a
próbatanítványsággal és a tanítvánnyá válással foglalkozunk.
A
próbatanítványság
Amint az
ember értelmi, erkölcsi és szellemi természete kifejlődik, mindinkább
ráeszmél az emberi élet céljára, és mind jobban vágyódik arra, hogy
ennek a célnak saját személyében is megfeleljen. A sokszori vágyakozás
a földi örömök után, amelyeknek birtoklását teljes csömör követi,
lassanként megtanítja őt a föld legdrágább javainak múlandó és
elégtelen voltára. Olyan gyakran törekedett valami felé, hogy elnyerte,
örömét lelte benne, kielégítette magát vele, és végül megcsömörlött
tőle, mert már elégedetlenül fordul el attól, amit csak a föld
nyújthat. Az ember rájön, hogy ezek a földi örömök csak illúziók, ami
nem egyéb, mint káprázat.
A
próbatanítványi ösvényre lépő embernek, teljesen mentális és erkölcsi
természetű feladatot kell végeznie. Már a nevében is benne van
(próbatanítvány), hogy valamiféle próbákat kell kiállnia az embernek. A
tanítvány próbatétele, azaz kipróbálása abban áll, hogy megvizsgálják,
mennyire tud a jelölt a karmikus megrázkódtatások közepette is
helytállni, és önzetlenségéből mitsem veszíteni. Kipróbálják arra nézve
is, hogy mint munkás tud-e eléggé alkalmazkodni a Mester tervéhez.
Mert, ahogy már volt róla szó, a bölcsesség mindegyik mestere nagyszámú
tevékenységnek a központja, és ezeknek előmozdításával járul hozzá a
maga részéről a Logosz Tervéhez. A törekvőt tehát nem annyira azért
teszik próbára, hogy a Mestertől tudást nyerjen, hanem inkább azért,
hogy a Mester munkájában megfelelő segéderővé képezze ki magát. A
próbatanítványnak késznek kell mutatkoznia arra, hogy tanulótársaival
együttműködjék, és minden tekintetben be kell bizonyítania, hogy a
munka eszménye fontosabb neki, mint saját személyes kielégülése.
Ha valaki
saját erejéből, teljes mértékben felhasználta az általános segítséget,
amelyet a hit által, a filozófiai tanokból nyerhet, és a fejlődés
előretörő hullámának első vonalaiba küzdötte fel magát, ha szerető, és
önzetlen segítségre kész, akkor magára vonja az emberiség éber szemű
őrzőinek különös figyelmét, akik többször is alkalmat adnak neki, hogy
megvizsgálják erejét, szándékát, és felkeltsék intuícióját. Amint rálép
az ember erre az ösvényre, próbatanítvánnyá, csélává lesz. Ez annyit
jelent, hogy az egyik Mester gondozásába veszi, és úgy tekinti, mint
aki keresi tanítóját, hogy az vezesse lépteit a felszabadulás felé
vezető keskeny, és meredek ösvényen. Ez a tanító már az ösvény
kezdeténél várja őt, és bár az újonc nem ismeri Mesterét, a tanító
ismeri, látja küzdelmeit, irányítja lépteit, és olyan körülmények közé
vezeti, amelyek legjobban szolgálják a tanuló fejlődését.
Több olyan
képességet határoztak meg, amelyet a próbatanítványnak meg kell
szereznie, amely a Nagy Testvériség bölcsessége szerint az igazi
tanítványság feltétele.