"Ha a Tanítvány készen áll, mindig akad
alkalmas Mester a tanítására."
Ezeket
azonban nem kell teljes mértékben megszerezni, elég ha csak törekszik
feléjük a tanítvány, mert ahogy fejlettebbé válik a cséla az idő során,
úgy ezek a képességek is egyre kifinomultabbá válnak.
Szolgáltatások
5.
A külső dolgok iránti közömbösség. Ez azt jelenti, hogy természetszerűleg nyomon követi a megkülönböztető képesség kifejlődését, amint értéktelenségüket felismeri. Vagyis megtanulja, hogy a minden életkedvét elrabló fásultság abból az állandó csalódásból származott, amelyet a látszatdolgokban való kielégülés utáni vágy okozott (pl. pénz általi gazdagság, hatalom, szex stb.), holott csupán a valóság elégítheti ki az emberi lelket. A megkülönböztető képesség fejlődését nagymértékben elősegíti a tanítvány körülményeinek gyors változása, aminek az a célja, hogy hatalmas erővel nehezedjék reá a világi dolgok változékonysága.
Az ifjú Csélának belső önuralom mellett a külső önuralomra is szüksége van, ami annyit jelent, hogy szavaira és cselekedeteire éppoly szigorúan kell ügyelnie, mint gondolataira.
Urald nyelvedet! Elsőrendű fontosságú arra nézve, aki az úton akar haladni, hogy soha barátságtalan, vagy hirtelen szót türelmetlenül ki ne ejtsen. Nyelvünk nem arra való, hogy másokat megsebezzünk vele! Annak, amivel sebezni lehet, nincs helye a szeretet birodalmában.
A tanítványság jelöltje igyekszik magában kifejleszteni azt a fenséges, és nagyhatású erényt, amelyet a másokkal való türelmességnek, toleranciának hívnak. Elfogad minden embert, és a létezés minden formáját, úgy ahogy van, anélkül, hogy azt kívánná, bárcsak más lenne, az ő egyéni ízlése szerint. Megtanulja tisztelni a bölcsességet, amely meghatározta és irányítja a világrendet, és megtanulja, hogy nyitott szemmel és derűsen nézze, a még tökéletlen részeket, amint részéletük lassú kimunkálásán fáradoznak. A türelmesség gyakorlása nem az, amikor így vélekedik valaki: "Nekem úgyis igazam van, te csak menj az utadon, tudom, hogy nem értesz a dologhoz, és ugyan miért bajlódjak veled." Ez nem türelmesség, hanem megvetés. A valódi TÜRELMESSÉG elismeri, hogy mindenkinek joga van úgy gondolkozni, ahogyan az illető azt helyesnek véli. Senkinek sincs joga mást meggyőződésének kialakulásában megakadályozni. Tudjuk, hogy a minden emberben lakozó Szellem azon igyekszik, hogy kifejlessze mindenkiben azt, ami a magasztos céljai eléréséhez szükséges. Ne akarjunk diktálni, és bárkit befolyásolni olyan irányba, hogy kijelöljük az utat más ember számára. Az igazi türelmesség tehát mindig tiszteletben tartja az egyénnek azt a jogát, hogy sorsa felett rendelkezzen, és mindig kész segíteni, ha segítségét kérik, de soha nincs megsértve, ha visszautasítják azt.
Egy iszákos, aki alantasabb természetének uralma alatt a szenvedés ábécéjét tanulja, éppoly hasznos dolgot cselekszik a saját fejlődési fokán, mint a szent a magáén, aki a földi iskolának éppen utolsó leckéjét fejezi be, és igazság szerint egyiktől sem lehet többet követelni, mint amennyire képes. Az egyik még óvodás, és szemléltető leckét tanul, a másik immár készen áll arra, hogy elhagyja az egyetemet, és a diplomát akarja elnyerni. Mindketten koruknak és fejlődési fokuknak megfelelően helyesen cselekszenek, és mindegyik a saját helyén megérdemli a segítséget, és a rokonszenvet. Ez nem más, mint az okkultizmusban "TOLERANCIÁNAK" nevezett képesség leckéje.
Ki kell fejlesztenie a tanulónak a "kitartás" képességét is, amellyel derűsen visel el mindent, semmiért sem méltatlankodik, és határozottan, tétovázás nélkül tör célja felé. Ez az a nagy erény, amely bennünket tűrni képesít. Megóv a bátortalanságtól, a nehézségek láttára sem ijedünk meg tőlük, hanem megküzdünk velük. Nem riadunk vissza az akadályoktól, hanem elhaladunk fölöttük.
Elengedhetetlen a hit. Az a sok nehéz küzdelem, amelyek a karmikus kötelezettségek miatt lerovandók, fogják kifejleszteni a tanítványban önmagában, és a Mesterében való hitet, és a megingathatatlanul erős és derűs önbizalmat. Megtanulja, hogy megbízzék Mesterének bölcsességében, szeretetében, erejében, és kezdi felismerni, a saját szívében lakozó istenséget, amely képes arra, hogy minden dolgot magának alárendeljen.
Amint a fenti mentális tulajdonságokat valamennyire már elsajátította a tanuló, úgy szüksége van még egy képességre, és ez nem más, mint az a mély és erős vágy a felszabadulásra, ami a lelkének sóvárgása az istenséggel való egyesülés után. Ez az egyesülés utáni vágy, ami az emberi természetet teljesen átalakítja, végtelen szeretettel tölti el minden iránt, végül istenivé avat, és megismerteti velünk a tulajdonképpeni végcélt, amely felé haladnunk kell.
Ha mindezeket - nem is teljes tökéletességgel - elsajátította és kifejlesztette magában a próbatanítvány, legalább olyan mértékben, hogy ezeknek az erényeknek a nyomai a jellemében tükröződnek, és a mindennapi életében kifejezésre jutnak - akkor készen áll a tanítványságra, és az ezzel járó első beavatásra. Mestere elvezeti őt a kapuhoz, amelyen ha zörget, úgy az megnyílik számára.