Copyright:  Kovács Éva Mária          


Nem iker-fogalom ez, hanem kettős-arcú egység. A fenti megállapítások alapján láthatjuk, hogy Isten, és a világegyetem tükröződik a házasságban, tehát igen szoros kapcsolatot jelent az e fajta életközösség.
Megállapíthatjuk azt is, hogy a házasság az Isten és az ember közötti egységek, valamint az egyetemes és az egyéni (individualizált) lélek között létrejövő egyesülésnek is a jelképe. A Szellemet és az Anyagot látensnek, vagy megnyilvánulatlannak elképzelve, nincs teremtés. Együttesen megnyilvánulva azonban megindul a fejlődés. Ugyanígy szükséges az emberiség kettős felosztása férfiakra és nőkre, hogy új élet jöhessen létre. A férfiaknak és nőknek azért is egyesülniük kell, hogy saját életük tartalmasabb legyen, hogy gyorsabban fejlődhessenek, kölcsönösen segítsék egymást, és pótolják egymás számára mindazt, ami a másikból hiányzik.
A házasság szentségét figyelembevéve, most már érthetővé válik, hogy miért tekintették a vallások minden időkben a házasságot felbonthatatlannak. Ez így rendjén is van, csak korunkban megfigyeléseim alapján az jelenti a problémát, hogy azt a kevés házasságot, amelyet napjainkban kötnek az emberek, nem a házasság szentsége, és nem is a szerelem/szeretet motivál, hanem leginkább az érdek áll a háttérben.

Annak ellenére, hogy a szerelem nem mindig a mennyekországába repíti el az embert, én mégis arra biztatok mindenkit, hogy ne hagyja ki a lehetőséget, ha a sors felkínálja. Egy-egy szenvedélyes, elvakító, és viharos szerelem igen tanulságos lehet az ember egész fejlődésére vonatkozóan. Bár nagyon kemény megpróbáltatásoknak veti az élet alá a szerelmes egyént, mégis érdemes megtapasztalni ezt az érzést, hiszen valószínűleg attól különleges annyira, és az a szép benne, hogy mindent tökéletesnek lát az ember. Azt a tökéletességet fedezhetjük fel - még ha csak egy kis időre is - ami mögött maga az Isten áll.















"Nem a szerelmet kell vaknak festeni, hanem az önhittséget."
Szolgáltatások
12345
 
5.